Jogállam, 1932 (31. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 10. szám - Karácsony estéjén

362 DR. STAUD LAJOS, creatura meg nem született. Bizonyos, hogy égi segítség nélkül nem is születik meg .... Rorate coeli desuper! * És azóta is meggyengült a jognak ereje, hatása; — eszmevilága pedig zavarossá lett. Nagyobb mértékben kerüit a gazdasági erők és a gazdasági problémák hatása alá s ezeknek állandó változása folytán bizonytalanabbá vált, mintsem kiegyenlítő eredményében megbízhatnánk és termékenyítő erejét érezhetnők. Lelkiségének eddigi alapjai: a tulajdonjog sérthetetlensége és a szerződéshez való hűség megrendültek s ez azután a felülépítmény gyöngülését is mint a láncnak egyes szemei a többit maga után vonja. Van ugyan e változásnak némi erkölcsi mentsége is, leginkább azonban a gazdasággal és a napról-napra növekedő elszegényedéssel, a megélhetési gondokkal és a társadalmi ellentétekkel van kapcsolatban. * A kor eszmetartalmában mindnagyobb tért foglal el a jog demokratizálásának, — a jogok kiterjesztésének, — másfelől a nagyobb vagyonegységek (ingatlan, tőke) tulajdona korlátozásának az eszméje. Azonban a jogéletben minden a jog (beleértve a szóban forgó korlátozási jogot is) helyes gyakorlásától és a szembenálló kötelezettségtől, valamint a szembenálló jogos érdektől függ, mind ennek pedig nemcsak gazdasági, hanem lelki előfeltételei vannak és a jogosult a kötelezett lelkiségén, erkölcsi érzületén, jóhiszemén, az embertárs személyiségének és jogainak tiszteletben tartásán és emberiségén s nem utolsó fokon szellemi érettségén (= belátásán) múlik. Amennyiben ezek az előfeltételek f enf orognak, az említett koreszméknek az igazság nevében nem lehet gátat emelni. Elengedhetetlen azonban, hogy mindenki teljesítse erkölcsi kötelességeit és senki és semmiféle joggal vissza ne élhessen, mert nincs bővebb forrása a súlyos és jóvátehetetlen veszedelmeknek, mint a joggal, s a hatalommal űzhető visszaélés ! És ne akarjon senki sem aratni, vetés és munka, meg lélek nélkül! * És azóta mindégetőbben érezhető, hogy egyetemesebb és absolutabb jellegű jogszemléletre van szükségünk, és hogy ezt minden tudásvágyunk és teljes kulturérzékünk mellett is csak az egyetemes, az absolut jellegű értékfelfogás, a végtelenbe, az örök igazságba beállított értékelés és ítélkezés alapján érhetjük el! Mert nem elég, ha az életet csak gazdasági tartalommal telítjük, — érvényesülni kell szellemi és erkölcsi szükségleteinknek, főleg pedig annak a sóvárgó vágynak is, amely a Végtelenre, az Absolutumra utal és a metafizikai valóságokra visszatartóztathatlanul törekszik. Ez a törekvés szüli meg az eszményeket, eszmények nélkül élni pedig annnyi, mint leszerelve, erőtlenül és cél nélkül élni, mint megereszkedett, fel nem hangolt húrokon játszani! *