Jogállam, 1932 (31. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 8-9. szám - A szegényjog

IRODALOM. 34? E vonatkozásban is szembetűnik az a fatális ellentmondás, amely könyvünk célja és felhasznált eszközei között mutatkozik. Vannak a könyvnek oldalai, amelyek a gondolatok olyan kincses bányáját tárják fel, hogy abból egy kevésbbé mély, de rendszerezőbb elme köteteket írhatott volna. Sok helyen a megfigyelések és gondolatok szűkszavú, epigrammatikus élességü megrögzítése már nemcsak a gondolatközlés közvetlenségének, hanem az eszmék kifejezésének rovására is érvényesül: az ötletek, a gondolatok nly szorosan torlódnak egymás mellett, hogy nincsen helyük, nincsen levegőjük arra, hogy kibontakozzanak és befejezett plasztikus alakot ölthessenek. Grosschmied felröppent egy-egy gondolatot könnyen, szinte játszva — aztán nem törődik többet vele, formálják tovább, alakítsák teljessé azok, akik hivatva érzik magukat a részletek szabatos kidolgozására, a rendszer kiépítésére. A stílus szokatlan eredetiségén kivül, a gondolatoknak ez a mesebeli őserdőre emlékeztető szertelen, sejtelmes és áthatolhatatlan rengetege okozza éppen azt, hogy a „Fejezetek" amely a kiművelt elmék gyönyörködtetésén túl igazságot hirdet mindenki számára, irányt akarva mutatni elméletnek és gyakorlatnak: éppen ezt a célját közelítette meg legkevésbbé. A tudomány és a gyakorlat nagyobbrészt ma sem jutott még el mélységes meglátásainak átértéséhez és hasznosításához. Évszázadok határmesgyéjén, messzefénylő lángoszlopa a magyar géniusznak, de sugárzó energiáit csak elvétve transzformálták olyan világító testté, amely a gyakortati élet útvesztőjében szolgálhat lámpásul. Ezt a munkát — a „Fejezetek" értékeinek közkinccsé tételét — vállalták a Glossza kitűnő írói és végezték az anyag oly kongeniális átérzésével és feldolgozásával, hogy irodalmunkat a grosschmiedi munkához méltó művel gazdagították. Amint a Glossza fonalán belépünk Grosschmied csodálatos világába, már a kapuban megfog az elgondolásnak paradox eredetisége amely aztán egész utunkon elkísér. „Fejezetek kötelmi jogunk köréből": e szerény címet írja a Mester az egész magyar jogot új távlatokba helyező tanulmányai elé — és mindjárt elsőnek a telekkönyvi szolgáltatás próblémáit, ingatlanjogot, tulajdont, zálogjogot szóval a dologi jog fő kategóriáit teszi vizsgálódásai gyújtópontjába Ami a jog szerkezeti szempontjából furcsa és ellentmondó, az érthetővé és logikussá válik Grosschmied szemléletében. Nincsen írónk, aki a jog világát magyarabb szemmel nézte, aki a nemzeti jog sajátságait, ősi eredetiségét, öntudatosabban védelmézné mint ő. És mert a földbirtokon épült fel a magyar gazdálkozás és társadalom jogi berendezése, azért a kötelmi és dologi jognak a telekkönyvi rendszerben tükröződő határterülete az, amelyen a kötelmi jog internationális fogalmi berendezését, Verbőczy és a Plánum Tabuláre ősi forrásaiból eredő bölcsességgel frissíti fel és kovácsolja össze eredeti egésszé. A Fejezetek egyik legérdekesebb részét adják azok a fejtegetések, amelyek az ingatlán kétszeri eladásának problémájával foglalkoznak. A jogcímvédelmi elmélet döntően, sőt eredeti célkitűzését meghaladóan befolyásolta a jogfejlődés irányait. Teljesen meggyőző a Glossza idevonatkozó azon megállapítása, hogy a Mester elgondolását az idők múlásával 23*