Jogállam, 1932 (31. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 8-9. szám - A szegényjog

IRODALOM. 345 büntetendő csekményekért is, de mint hatósági tag (bíró, ügyész stb.) a Btk. 230. §-ában körülírt vétség alanya nem lehet. De hagyjuk a részleteket! Rövid ismertetésben mindenről nem lehet megemlékezni. E pár apróságról is csak azért szólottam, hogy a szerző könyvének tárgyi gazdagságára, vonalvezetésének világosságára, gondolkozást követelő érdekes felfogásaira rámutassak. Beható, részletes vitáknak itt nics helye, elég módunk van rá ott, ahonnan árad a magyar jogi élet világossága. Mielőtt ismertetésemre utolsó pontot tennék, legyen szabad még legalább azt az egyet kiemelnem, hogy a mü kikérési-kiadatási része is különös elismerést követelő módon van kidolgozva. Rövid, majd azt mondanám szűkszavú, de annál világosabb tételekben kapjuk a nem specialista jogász előtt is alig ismert kiadatási jognak jellemzését, történeti fejlődését különösen arra nézve, hogyan lesz a sűrűbb érintkezésből jogközösség; mikép válik a büntetőjog a legnemzetközibb jogi materiává, jogterületté. Hogyan vezet ez jogsegélyi viszonosságra, majd kölcsönös szerződések kötésére, s ezekben a mindinkább gyarapodó újszerűségek fejlődési formáira, s hogy kell mindennek végül abban kivirágoznia, hogy minden jogállam külön állandó törvényben codifikálja kikérési és kiadatási jogát, — ami a szerződéseknek a törvénykönyvbe való beiktatását tenné fölöslegessé ? Ez a fejezet itt csak érintett, tartalmi érdekességével külön kiemelést követelt. Van a műben még sok téma, amely megemlítést érdemel; sok érdekes, néha messziremenö állítás, amely gondolkodásra — ellentmondásra késztet; sok finom, néha túlhajtott jogi elemzés, megvilágítás, amely alapos jogászi munka fénye, s arra vár, hogy világosságot terjesszen. Mindezt zárógondolatúl csak azért hangoztatom, hogy minél több érdeklődő szakembert vegyek rá a kiváló mü tanulmányozására. Én — amint az talán ebből az ismertetésemből is kitűnik, — becsületes haszonnal végeztem el ezt a tanulmányt. ,X GEOSSZA GROSSCHMIED BÉNI „FEJEZETEK KÖTELMI JOGUNK KÖRÉBŐL" CÍMŰ MŰVÉHEZ. (GRILL KÁROLY KIADÁSA.) Irta: DR. VARANNAI ISTVÁN ügyvéd. A glossza mint jogirodalmi műfaj meglehetősen elavult. Valamikor kedvelt kifejezési formája volt azoknak a törekvéseknek, amelyek egy nagyobb jelentőségű kódexhez, vagy tudományos munkához azzal a céllal kapcsolódtak, hogy annak messze rezonáló anyagán keresztül, a maguk mondanivalóját plasztikusabbá és hozzáférhetőbbé tegyék. A külső összefüggéstől eltekintve e könyveket igen kevés szál fűzte ahhoz a műhöz, amely formai legitimációjukat adta. Amint a modern életrajzíró bizonyos büszkeséggel szereti megállapítani, hogy könyvében hősének még születési adatairól sem történik említés: az újabb kommentárirodalom rendszeJogállam XXXI. évf. 8-9. füzet. 23