Jogállam, 1932 (31. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 8-9. szám - A szegényjog

342 • IRODALOM. Hogy ezek a büntető perrendtartási fejezetek egyenként is mily fontos, nehéz perjogi rendelkezéseket tartalmaznak, és hogy azokra vonatkozóan a bírói gyakorlat mily lényegbe vágóan irányító döntéseket hozott, azt a szakembernek jól kell tudnia, ennélfogva elismeréssel kell adóznia a szerzőnek, hogy ezzel a sokoldalú éppen nem sima felületű anyaggal minden jogos igényt kielégítő eredménnyel végzett, úgy hogy műve e bonyolult kérdések gyakorlati tanulmányozásánál minden más könyv igénybevételét feleslegessé teszi. Tudom, hogy ezzel elég sokat mondok, de nem vonok vissza semmit, sőt megtetézem azzal, hogy örülnék annak, ha mindenki, aki a büntető ügyek e részével foglalkozik, annyit tudna, amennyit ebből a könyvből megtanulhat, mert ez az én, a jogegységre vonatkozó munkámat jelentékenyen megapasztaná. A Bp.-nak ezek a fejezetei a legszövevényesebb problémák egész tömegét rejtik magukban, s a szerző azokat sosem kerüli ki, hanem igyekszik olvasójának tüzetes útbaigazításokat adni, úgy, hogy ne szoruljon más útmutatásra. S ha nincs egyenes irányítása, akkor készséges kritikai szelleme, elméleti felfegyverzettsége gondolattermő értelmezéssel szolgál, vagy helyesen vezető következtetéseket termel ki bennünk. A szerző nemcsak tud, nemcsak tanít, hanem valóban tanulságos is. Alig hiszem, hogy — a tisztes régiektől eltekintve, — volna újabb keletű könyv piacunkon, amely az anyagi jogi vonatkozások ily rövid de precíz gondozása mellett ily biztos elméleti felkészültséggel, ily bő irodalmi felszereléssel a mai bírói gyakorlatot úgy megrögzítené, ahogy azt a szerző teszi, aki mesteri gondozója e rögzítés minden szegecsének, eresztékének, rugójának, srófjának, — ahogy az különben a Kúria jogegységi határozatainak kiváló alkotójánál természetes is. Nem kell megijedni! A szerző nem tévelyeg az elméletek őserdejében, nem is szellemtelen casuistikák aprófavágója, esetközlője. Nem! Nála az elmélet az esetszerüségek zománca, a gyakorlati konkrétumok pedig a való élet élénk kifejezői. Munkájának irodalmi, elméleti része gazdag, és mégis a szükséges „magyarázatához mérten csak rövid, velős rámutatások — ráutalásokban nyilvánul meg, amelyekben azonban a kérdés csírázó magva mindig szerencsés világossággal van kifejezve, s amellett a közelebbi behatóbb tanulmányozásra is ad ingert, amikor a források érdekességére, értékességére célzatosan, érdklődést keltőén mutat rá. Egyszóval a mű elméleti, irodalmi anyaga nem túlsók, nem fárasztó, de amit tartalmaz, az helyes, az jó, az nem hiányos. A bírói gyakorlatnak ma már szinte határtalanoknak látszó mezőin a szerző valóban a legmagbízhatóbb vezető, és pedig nem a felületes sok beszédű ciceronék fajtájából, hanem a legszakavatottabb mesterek közül való, akinél a kimerítő anyagbeli gazdagság a stílus kellemes formáiban ölt nemes alakot. Előadása nemcsak az idetartozó törvényi rendelkezések kimerítő és hü elösorolásában, nemcsak a megbízhatóan teljes és gondos jogászi elemzésben kiforrott magyarázatokban merül ki, hanem tártai-