Jogállam, 1932 (31. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 8-9. szám - A szegényjog

IRODALOM. 343 mázza sok helyen azt a jogos, termékeny kritikát is, — és pedig úgy a de lege láta, mint a de lege ferenda nézőpontjainak megfelelőt, amely önálló gondolkodásra késztet és egyéni, sajátos nézetek, meggyőződések keletkezését, megérlelését mozdítja elő. A kommentárok gyakori íogyatkozása az, hogy kihegyezetten eseti, gyakorlati kérdések helyes megoldására hathatós támogatást, minden gyakorlati eset magvát, lelkét megvilágító elvi irányítást sokszor nem találunk bennük. A szerző e részben is kivétel, mert ő lévén az egységi irányítás tűzhelyének mindig éber gondozója, ezen előnyös' helyzetének olvasója lépten-nyomon nagy hasznát veheti. Példaként mindjárt itt van az újrafelvétel fejezete, amely a res judicatával szemben megengedett kivételes perorvoslat sokféle rejtelmét fedi fel avatott kézzel és pedig mind arra nézve, ami benn van a törvényben, mind arra, ami abból hiányzik, sőt arra vonatkozóan is, ami a törvényben benne van ugyan, de rosszul. Nézetem szerint a könyvnek ez a legértékesebb része, ami nem jelenti azt, hogy a többinek az értéke szembetűnően kisebb volna, hanem csak azt, hogy a többinek perjogi szükségességén kívül a jelentősége nem olyan, mint a még sok helyen elméletileg — gyakorlatilag el nem döntött, forrongó kérdésekkel teli újrafelvételi problémának. E probléma általános, helyes diagnosztizálása mellett a szerző a részletezést teljes gonddal végzi, nemcsak nem mellőzi, nemcsak nem resteli, hanem biztossága tudatában az elemzést kedvtelléssel gyakorolja és pedig minden már nyitva álló, és a még nem nyitott, de már kínálkozó irányban. Ennek a részlet munkának értékét a soha nem hiányzó egységes látás emeli. Ilyen részlet előnye a munkának az, (24. old.) hogy a szerző az újrafelvételnél helyesen kiemeli azokat az eseteket is, amelyek az újrafelvétel helyett a Bp. 441. §-a alapján jogegységi perorvoslattal lennének rendbe hozhatók. Ezen orvoslás biztosítékát ő a koronaügyész személyében találja. Én azt hiszem, szűkre szabja a biztosíték körét, mert nézetem szerint a „helyzeti energia"-n és a személyi értéken felül a legmegnyugtatóbb garancia maga a törvény, amelyet a jogegységi perorvoslatok használására jogosított tényező éppoly kiforrott bírói lélekkel, éppoly curiális szellemben igyekszik — és pedig mindig és kizáróan az anyagi igazságot tartva szem előtt, — érvényesíteni, amilyennel azt a méltán föméltóságú legfelsőbb birói fórum teszi, az ő tiszteletreméltó bölcs döntéseiben. Mindnyájunkon a Bp. 448. §-ának az a generális szelleme uralkodik, amely tiltja, hogy bárki is igazságtalanúl szenvedjen. E szellem diktál nem egyszer látszólag elhanyagolható csekély törvénysértések miatt használt jogegységi perorvosíatot, — hogy a hibásan, tévesen elítélten közvetve segítsen. Egy másik kiemelhető részlete az újrafelvételről szóló fejtegetéseknek az, ahol az érdemes szerző egyéni véleményeként azt állítja, hogy a rágalmazási perben a valóságot nem bizonyított elítélt újrafelvételi nóvumként felhasználhatja azokat a bizonyítékokat, amelyek elítéltetése után jutottak tudomására, mert a St. 53.-54. §-ában