Jogállam, 1932 (31. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 8-9. szám - A szegényjog

JOGGYAKORLAT. 333 sedelmi kamat helyett megállapítható kártérítés mértékére vonatkozó rendelkezései már nem alkalmazhatók." (1932. IX. 15.) Az elkésett szolgáltatás uisszautasíthatása, illetve a szerződéstől való elállás joga — a K. P. IV. 954/1931. sz. határozat szerint — a késedelem objektív tényéhez fűződik és a hitelezőt akkor is megilleti, ha az adóst a késedelem körül vétkesség nem terheli. (1932. IX. 14.) Ugyanerre az eredményre jutunk az M. T. K. jav. 1155. és 1158. §§-nak összehasonlítása útján. Az adós hibájának ugyanis az a konszekvenciája, hogy ez esetben a nemkésedelmes felet hármas választási jog illeti meg. A bizottsági szöveg 927. és 929. §-ai ezt a különbséget jobban aláhúzzák. A 83. sz. E. H. szerint, ha a készfizető kezesség az adósnak valamely kötelezettségéből eredő tartozásáért csak bizonyos összeg erejéig vállaltatik el, a kezes nem élhet azon kifogással, hogy az adós a tartozásból már annyit kifizetett, amely összeg erejéig a kezesség terjedt, mert a kezes a kezességből folyó, őt terhelő kötelezettségnél fogva az elvállalt összeg erejéig a követelésnek azon részét tartozik kiegyenlíteni, amelyet az egyenes adós meg nem fizetett, amely tehát fedezetet nem nyert. A Kúria P. VI. 6037/1930. sz. határozata szerint ez az elvi határozat csak az alapul szolgáló eset tényállása következtében szól a készfizető kezesről, az irányadó elv azonban áll a közönséges kezes esetére is. A kétféle kezesség ugyanis a felmerült vita szempontjából csak abban tér el egymástól hogy a készfizető kezes a főadósnak kötelezettségeért sortartás kifogása nélkül helytáll, a közönséges kezes azonban csak abban az esetben, ha a követelés a főadóstól be nem hajtható. Amennyiben tehát a korlátozott összeg erejéig kötelezettséget vállaló közönséges kezesnél nincs intézkedés az iránt, hogy az adós részteljesítése elsősorban a kezességével biztosított összegbe tudassék be, úgy a közönséges kezes is az elvállalt összeg erejéig a követelésnek azt a részét tartozik kiegyenlíteni, amelyet az egyenes adós meg nem fizetett, mely tehát fedezetet nem nyert. (1932. VIII. 31.) A Kúria ezen döntése igen helyes gyakorlati útmutatás arra, hogy a bírói ítéletekben jelentkező jogszabály miként absztrahálandó a konkrét ítéletből. Az ajándékozásnak durva hálátlanság miatti megtámadására vonatkozó jogszabályokat elvi éllel fejleszti tovább a Kúria P. VI. 6090/1930. sz. határozata, amely szerint a megajándékozót a megajándékozott részéről ért bántalmazás — a felek társadalmi helyzetére is figyelemmel — nem meríti ki a durva hálátlanság fogalmát akkor, ha a megajándékozott a panaszolt könnyű testi sértés vétségét a megajándékozó szeretetlen és tűrhetetlen magatartása miatti elkeseredés hatása alatt, felingerelt lelki állapotában követte el, mert a megajándékozó hosszú időn keresztül a szülői érzelmeket teljesen figyelmen kívül hagyó módon bánt vele, életét állandóan megkeserítette, családi életét többször a legnagyobb mértékben feldúlta. (1932. IX. 9.)