Jogállam, 1932 (31. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 8-9. szám - A szegényjog

JOGGYAKORLAT. 331 forrásról gondoskodni, esetleg az illetéket még jobban felemelni és mindezt a többiek kárára. Ép ez az utóbbi szempont, melynél fogva jelen soraim a lap hasábjain szót kérnek. Ugyanis az egyenlő teherviselési elv, továbbá az, hogy senki igazságtalanul ne szabadulhasson illetékkötelezettsége alól, korántsem egyoldalú állami financiális érdek — miként az első pillanatra tetszik — hanem valóban a szó legmesszebbmenő értelmében közérdek is, mert érdeke minden magángazdaságnak. Hiszen ha a jogi szabályozás módot nyújt arra, hogy egyesek igazságtatanul szabaduljanak az illetékkötelezettség alól úgy, az államkincstár kisebb bevételeit kénytelen lesz bevételeinek másmódon való emelésével a többiek rovására pótolni. Nem zárkózhatunk el végül annak megemlítésétől sem, hogy az is sürgeti az egyenlő teherviselési elvnek szegényjogi intézményünkben való következetesebb keresztülvitelét, hogy egyesek a szegénységi jogot túlontúl kihasználják, számtalan felesleges pert indítanak, illetve számtalan felesleges perbeli cselekményt eszközölnek s ezáltal a perek számát növelik, a peranyagot komplikálják, ellenfeleiket, mégha meg is nyeri az ellenfelük a pert, költséges kiadásokba kergetik. Ezen utóbbi körülményen némiképen a Te. segített ugyan, de generális és a fenti szempontokat is figyelembe vevő rendezés még kívánatos. A házasságok úgylátszik, igen boldogak vagy túlságosan boldogtalanok ahoz, hogy a felek a hosszas igen-igen bizonytalan bontópert elviseljék. A Kúria III. tanácsának alig van már házzassági bontóperrel dolga úgy, hogy a III. tanács határozatai között egyre több kártérítés körébe vágót találunk. A néhány házasságjogi határozat közül csak egyet említünk meg: A K P. III. 1965/1932. sz.-t. Felperes a H T. 100. §-ában előírt három havi határidő alatt a házasság felbontását nem kérte, hanem a határidő letelte után megtartott határnapon bontóokul kívánta érvényesíteni alperesnek a kereset beadása utáni vétkes magatartását, azzal érvelvén, hogy a H. T. 100. §-ának eleget nem tevő felperes csak attól van elzárva, hogy a perben érvényesített ok alapján kérhessen bontást, de nincs attól elzárva, hogy ezt új ok alapján szorgalmazza. A Kúria szerint „a H. T. 100. §-ában foglalt rendelkezésnek helyes értelme csakis az lehet, hogy amennyiben felperes a per folytatását nem szorgalmazta, benyújtott keresete alapján megindított perben a bontást többé már JOGGYAKORLAT. Hazai bírói gyakorlat. I. Magánjog. 22*