Jogállam, 1932 (31. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 8-9. szám - A szegényjog

330 DR. RUDOLF LÓRÁNT fentiek szerint nem nyújt módot arra, hogy az egyenlő teherviselési elvnek érvényesülését a most tárgyalt esetekben is biztosítsa, uj szabályozás szükségessége merül fel. Mondassék ki, hogy minden olyan perben, melyben a szegényjogos félnek a nem szegényjogu ellenfél bíróságon kívül bármit is juttatott illetve kiegyezett, kötelesek a felek a perbíróságnál a bíróságon kívüli egyesség megkötése után 15 napon belül ezt bejelenteni, amikor is a lenemrót illeték valamint a készkiadás megtérítésében a bíróság az egyességben kötelezett felet marasztalja. Amennyiben a felek ezen bejelentési kötelezettségüknek a fenti határidő alatt eleget nem tesznek, jövedéki kihágást követnek el. Az is sérti az egyenlő teherviselési elvet, hogy a szegényjogos perlekedő fél nem felelős az ellenféltől benemhajtható, kincstárnak járó készkiadásokért és illetékért, holott a nem szegényjogon perlekedő felet ezen kiadások is minden esetben terhelik. A törvényhozónak szegényjogi intézkedéseiben az a helyesen felfogott szándéka, hogy a szegény félnek csak ideiglenesen engedi el az illetéket, és csak ideiglenesen előlegez helyette készpénzt, és korántsem az, hogy akár a szegény féllel szemben, akár annak ellenfelével szemben ezeknek megtérítéséről lemondjon; másszóval az állam ezeket az összegeket tulajdonkép csak hitelezi a szegényjogos félnek. A törvényhozónak ez a nyilvánvaló intenciója abból a rendelkezéséből tűnik ki, hogy az esetben, ha a szegény fél nyertes lesz, ezen az összegeket az ellenfél lesz köteles megtéríteni; ha pedig pervesztes lesz, akkor sem mentesül ezeknek megtérítése alól, hanem a kincstár terhére írja ezen összeget és amennyiben a szegényjog előfeltételei a jövőben reánézve megszűnnek, a kincstár be is hajtja rajta azokat. Az adott esetben pedig az egyenlő teherviselési elv megsértése nyilvánvaló: a nem szegényjogos pernyertes fél követelésének benemhajthatósága esetén is viseli ezeket a kiadásokat, míg a szegény fél a mai szabályozás mellett mentesül ettől még abban az esetben is, ha reánézve a jövőben a szegényjog előfeltételei megszűnnek, holott ebben az esetben a törvény — fentebb kifejtett nyilvánvaló intenciója szerint — azonos helyzetet kívánt teremteni a nem szegényjogos féllel. Hogy menyire sértheti a mai szabályozás az egyenlő teherviselési elvet, és hogy mennyire méltánytalan, — elég csak egy példára hivatkoznom: „A" perli szegényjogon „B"-t illetve „B"-nek értékes ingatlanát, „A" pernyertes lesz, „B" pedig, minthogy ez volt az egyetlen vagyona, máról-holnapra szegény emberré válik, akin a kincstárt illető részperköltségek, mint a perben vesztes felen, nem lesznek már behajthatók. A méltánytalanság és az egyenlő teherviselési elvnek megsértése nyilvánvaló: „A" nem tehető felelőssé a mai jogszabályok alapján a perben felmerült és a kincstárt illető részperköltségért, holott nagy vagyonhoz jutott állami szervek igénybevétele útján; a kincstár nem jut bevételhez, kénytelen más bevételi