Jogállam, 1932 (31. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 8-9. szám - A szegényjog

A SZEGÉNYJOG. 329 is alapgondolataiban szinte teljesen a nyugati polgári államok jogelveit követi. Az időrendben egymás fölé helyezkedő törvények mindig több és több jogot biztosítanak az egyénnek a közösséggel szemben, ami igen gyakran furcsa kolliziókhoz vezet. És karakterisztikus az egész jogrendszerre, hogy amikor egyfelől a legmesszebbmenő szerzői jogi védelemben részesíti a magánleveleket, feljegyzéseket és naplókat, — addig másrészt — mindezt az olasz új szerzői jogi törvény is kimondja — az írói műveknek kártalanítás ellenében való állami kisajátítását megengedi. A SZEGÉNY JOG. írta: Dr. RUDOLF LÓRÁNT. Mai jogszabályaink nem viszik következetesen keresztül az egyenlő teherviselési alapelvet szegényjogi intézményünkkel kapcsolatban. Egyeseket kiengednek az állam által előlegezett készkiadások megtérítése iránti, valamint a lenemrótt, de a per befejezése után az az egyik fél által viselendő illeték megfizetése iránti kötelezettsége alól. Különösen sérti az egyenlő teherviselési elvet az a mind gyakrabban előforduló eset, hogy a szegényjogos perben a felperes pertől való elállása, vagy a per szünetelése nem annak folyománya, mintha a felperes meggyőződött volna arról, hogy keresete alaptalan, hanem annak, hogy az alperessel bíróságon kívül kiegyezett. Ezekben az esetekben a felek az egyesség megkötése alkalmával nem is gondolnak arra, hogy a lenemrótt illetékeket és az állam által előlegezett összegeket kötelességük volna az államnak megtéríteniök. Erre módot nyújt a felek azon kedvezményes helyzete, hogy a pertől való elállás vagy a pernek szünetelés révén való megszűnése esetén a szegényjogon való perlései felmerült s az állam által előlegezett készkiadások valamint a le nem rótt illetékek megtérítése a per befejezése után a szegényjogos felet terhelik, márpedig rajta csak akkor volna behajtható ezen összeg, ha a jövőben a szegényjog előfeltételei reánézve megszűnnének, s így ezen összegnek megtérítési kötelezettségével a feleknek csak a legritkább esetben kell számolniok. Ezzel szemben a nem szegényjogos perekben ezek a kiadások a a feleket még akkor is terhelik, ha a bíróságon kívül egyeztek ki, úgyhogy az egyezségileg kikötött összegből még le kell vonni a perben korábban felmerült illeték és bélyeg költségeket és csak a fennmaradó összeg tekinthető olyannak, mint amely a felperes követelésének kiegyenlítésére szolgál. De magában a szegényjogos perekben is számolniok kell a feleknek ezekkel a kiadásokkal, ha bíróság előtt egyeztek ki, mert ez esetben a le nem rótt illetékek és előlegezett készkiadások megtérítési kötelezettsége az egyességben magát vagyoni juttatásra kötelező alperest fogják terhelni. A nem egyenlő teherviselés tehát világos. Minthogy pedig a törvényhozó nyilván nem akart egyeseket a teherviselés alól ok nélkül mentesíteni, a mai szabályozás pedig a Jogállam XXXI. évf. 8-9. füzet. 22