Jogállam, 1932 (31. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 8-9. szám - A szovjet szerzői joga

326 Dr. THEIN ALFRÉD. Szorgosabb vizsgálat után azonban kitűnik, hogy a szovjet szerzői joga nem az eszmei tulajdont, hanem az eszmei munkát védi. Az alkotó elme munkáját egészen addig, mig rögzített, objektív formában forgalom tárgya lesz. Ezen a ponton befejeződött a munkás szerepe, a produktum új, önálló életet kezd élni, hasznothajtó tőkévé válik és ennek megfelelően szűkül a jogi védelem köre és mindinkább előtérbe nyomul a kulturális értékeket magáénak követelő kollektivizmus szerepe. A védelem tárgya: az irodalom, a zene és a képzőművészet alkotásai, melyek Oroszországban jelentek meg, vagy melyek kézirat, vázlat vagy más objektív formában ott vannak. Kiterjed tehát a védelem a meg nem jelent müvekre is. Az 1925. évi Szjt. második szakasza részletesen felsorolja a védelemben részesülő müveket, helyenként (még terminológiájában is) szigorúan követve a berni egyezményt. Az 1928. évi Szjt. két irányban is bővítette az első törvény által körülhatárolt védelmi kört: egyrészt biztosította a szerzői jogi védelmet az orosz állampolgárok külföldön megjelent müvei számára is, másrészt nem vette át azt a megszorítást, mely szerint filmszcenáriumok csak abban az esetben részesülnek védelemben, ha önnálló írói mű jellegével bírnak. Az eredeti müvekkel azonos védelemben részesülnek a a fordítások is. A törvény azonban csak a fordító munkáját védi, de nem nyújt védelmet az eredeti munka szerzőjének — jogosulatlan fordítás ellen így azt bárki, egymásután akár többen is, a szerző engedélye nélkül lefordíthatja. A polgári semmitőszék egy döntésében (31583/1927) kimondotta, hogy érvénytelen az a megállapodás, melyben a szerző egy harmadik személynek átengedi a fordítás jogát, mert ez nem tartozik a szerzőnek fenntartott jogok közé. Ha azonban a szerző maga is aktív részt vesz a fordítás munkájában, felügyeli, korrigálja a fordítást, akkor joga van ahhoz, hogy magának ezért a tevékenységért honoráriumot kössön ki. Ez a rendelkezés abból a meggondolásból született, hogy a kültöldi irodalom értékei akadálytalanul sajátíthassanak ki az orosz irodalom számára ; másrészt magában Oroszországban is meg akarták könnyíteni a különböző nyelvű népek között a kulturproduktumok kicserőlédését. A szerző kizárólagos joga müvét a törvény által megállapított védelmi idő alatt a törvény által megengedett módon megjelentetni és terjeszteni. Kizárólagos joga, hogy minden törvényes eszközzel a maga számára biztosítsa a szerzői jogból származó vagyoni előnyöket. A droit morál elve értelmében pedig egyedül ő engedélyezhet rövidítéseket, pótlásokat vagy más változtatásokat, akár magán a művön, akár a címen illetve a szerző nevének megjelölésén. Ugyancsak a szerző engedélye szükséges a mü illusztrálásához is. A droit moral-ból fakadó jogai természetesen fennmaradnak abban az esetben is, ha a kiadás jogát másra ruházta át. Olyan esetben, mikor a szabad