Jogállam, 1932 (31. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 8-9. szám - A szovjet szerzői joga

A SZOVJET SZERZŐI JOGA. 327 átvétel illetve utánnyomás meg van engedve, a szerző nevének és a forrásnak megjelölését kérheti. Végül érdekes módon védi a szerző egységes oeuvre-jének eszmei személyiségét az a jogszabály, hogy összes müvei gyűjteményébe olyan müveket is felvehet, melyeknek kiadási jogát régebben már harmadik személyeknek engedte át. Még meg nem jelent zenemüveknél, színmüveknél, zenésszínmüveknél, stb. a szerzőnek van fenntartva a kizárólagos jog müvének előadására. Ha azonban a mü már megjelent, ugy azt bárki előadhatja a szerzői jog megsértése nélkül, — a szerzőnek csnpán honoráriumra nyílik igénye. Formalisztikus a törvény azon rendelkezése, hogy a zeneszerző csak akkor követelhet tantiemet, ha ezt a jogot müvének minden példányán kifejezetten fenntartotta magának. A megrendelő jogállását a törvény nem szabályozza. A polgári semmitőszék egy döntése (31783/1927) szerint a kormányhatóságok által megrendelt mü alapján, melyet a hivatalnokok túlnyomóan a hivatalos órákban készítettek, az alkotók nem tarthatnak igényt szerzői jogi védelemre. Ezzel a döntéssel bizonyos mértékben ellentétes az ipari minták védelméről szóló törvény álláspontja, mely nem tagadja meg a priori a szerzői jogot az alkalmazottaktól, hanem megengedi, hogy a munkavállalási szerződés alapján a jövőben alkotandó müvekre vonatkozó szerzői jogot szerződésileg a munkaadóra ruházzák át. A szovjet szerzői jogrendszerének egyik legfontosabb része az, mely a szerzői jog korlátait tárgyalja. Itt jut érvényre a kollektivizmus szelleme, mely messzemenő behatásokat enged a közösség javára az egyén legspeciálisabb jogkörébe. A legérdekesebb jogszabály az, amelyik a megengedett plágium elvét statuálja: egy idegen mü felhasználható, ha az új alkotás lényegesen különbözik az eredetitől. (Arról, hogy egy zenei motívum felhasználása (átírás, hangszerelés) meg van-e engedve, a törvény nem rendelkezik. A kérdést tagadólag kell eldönteni, mert a lényeg, a dallam mindig azonos marad). Elbeszélő mü átdolgozása színművé, illetve filmszcenáriummá és viszont, továbbá színműnek filmre alkalmazása a szerző illetve jogutódainak engedélyéhez van kötve. Kivételes esetekben az illetékes kormányhatósag hozzájárulása pótolja a beleegyezést, a szerzőnek azonban mindenesetre honorárium jár. Két irányban is szűkítette az 1928-as törvény a közösség túlságosan nagyarányú beavatkozási jogát: a képzőművészeti és fényképészeti müveknek ipari célra való felhasználása most már csak honoráriumfizetés ellenében van megengedve. Másfelöl a szerzőnek jogában van müvének nyilvános kiállítását megtiltani. A védelmi idő a szerző halála után 15 évig tart. A szerző1 og átszáll ugy a törvényes, mint a végrendeleti öröklés esetén az örökösökre. 1926-ig, amikor az örökségnek csupán 10.000