Jogállam, 1932 (31. évfolyam, 1-10. szám)
1932 / 8-9. szám - A biztosított dolog elidegenítése és a biztosítási novella
AZ ALSÓBÍRÓSÁGOK JOGGYAKORLATA. 323 A jogi szakirodalom tehát ezt a tevékenységi kört el nem hanyagolhatja s nincs feladata magaslatán, ha az alsóbírósági gyakorlatot nagyrészben szó és megvitatás nélkül hagyja. És rá kell itt mutatni még egy fontos körülményre. A törvényhozás békebeli bölcsessége belátta, hogy az alsóbíróságok jogegység szempontjából való irányítására nem elég a harmadfokú bíróságoknak csak esetleg elhangzó szava, s ezért meghagyta, hogy a jogegységre maguk az alsóbíróságok ügyeljenek. ' Az 1912. évi december hó 12. napján 59.000 I. M. szám alatt kelt rendelet pontosan körvonalozza, hogy milyen intézkedéseket kell az alsóbíróságoknál a jogegység megóvása érdekében tenni. A rendelet teljesen a feledés ködébe veszett, amire legjobb adat az, hogy a közkézen forgó és egyébként igen bő anyagot hozó kézikönyvek meg sem emlékeznek intézkedéseiről. Nem lesz érdektelen néhány mondatát idézni: „62. §. A kir. tvszék tanácsának vezetője vagy egyes bírája, ha a tanács, vagy az egyes bíró valamely elvi és különösen a jogegység megóvása szempontjából is fontos kérdésben határozott, és határozata — akár azért, mert felebbvitelnek nincs helye, akár azért, mert ellene nem adtak be felebbvitelt — jogerőre emelkedett, köteles az elvi döntést a határozat fogalmazványán tömör rövidséggel szabatosan feljegyezni, a határozatot a fogalmazvány külső lapján „Elvi" szóval megjelölni és az ügy iratait a tvszék elnökének bemutatni. 63. §. A kir. tvszék elnöke köteles a vezetése és felügyelete alatt álló bíróságok Ítélkezését állandó figyelemmel kisérni és ha akár az előbbi §. szerint neki bemutatott iratokból, akár a tvszéknél elintézett ügyekből a felügyeleti vizsgálatok alkalmával, vagy más úton arról győződik meg, hogy a vezetése, vagy a felügyelete alatt álló bíróságnál ellentétes gyakorlat fejlődött, vagy hogy ily bíróság más bírósággal ellentétes gyakorlatot folytat, erről az ellentét tüzetes kiemelésével és szükség esetében az ügyiratok bemutatásával a kir. Ítélőtábla elnökét tájékoztatni.,, A 64. §. ugyanilyen rendelkezést tartalmaz a kir. járásbíróságok bírái és elnökei számára. Hogy miért nem ment foganatba ez a rendelet, annak okát itt nem keresem. Tény az, hogy az itt szóbanforgó részében egyáltalán nem hatályosul s remény sincs arra, hogy ez az állapot megváltozzék. Azt a szerepet tehát, amit az alsóbíróságok maguktól elhárítottak, az elvi jelentőségű alsóbírósági határozatok kiemelését, ismertetését, megvitatását a szaksajtónak kell haladéktalanul átvenni. N