Jogállam, 1932 (31. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 8-9. szám - A biztosított dolog elidegenítése és a biztosítási novella

322 O. T. Egy végzésben a következő rendelkezés Iát napvilágot: „A kir. tvszék felperes felebbezésének érdemi elbírálását egyelőre mellőzi, az iratokat azzal a meghagyással küldi vissza az ügyben eljárt kir. járásbírósághoz, hogy az ügyben szereplő III. és IV. alperesekkel szemben is hozzon a kereseti követelést elbíráló érdemi határozatot . . . majd az iratokat újból terjessze fel." A III. és IV. alperesekkel szemben ugyanis a felperes a keresetet elő nem terjesztette, hanem velük szemben a pert a perfelvételi határnaptól kezdődően végig szüneteltette. Nehéz helyzetbe került az elsőfokon eljárt bíró, mert hiszen a határozatot respektálnia kellett és mégis nehéz olyan valakit marasztalni, akivel szemben marasztalási kérelem nincs előterjesztve és még nehezebb olyan petitumot elutasítani, amely de iure nem is létezik, mert hiszen a kereset a III. és IV. alperesekkel szemben előterjesztve nem lett. A kétségen kivül érdekes szituációt a felperes mentette meg azzal, hogy a III. és IV. alperesekkel szemben a keresettől kifejezetten elállott. Ezek mind olyan határozatok, amelyeknél a harmadfokú bíróság korrigáló szavát nem hallathatja. A szaksajtónak kell tehát ezekkel fokozott figyelemmel bánni. Azzal az ellenvetéssel találkozhatom, hogy egy-egy ilyen kicsúszott határozattal sajtóban foglalkozni felesleges s az elérhető eredménnyel arányban nem álló erőpazarlás. Kérdem azonban, hogy ha a határozatot hozó bíróság ilyen állaspontja mellett kitart, mi lesz akkor a következmény? Elméletileg talán még az érdekelt jogászközönség is helytelennek tartja az ilyen határozatot, de az is kétségtelen, hogy a gyakorlatban a bár helytelen állásponthoz alkalmazkodni fog. Elméleti téren igen messze lehet jutni a bíróság jogalkotó — kútfői szerepével. Az azonban kétségtelen, hogy ha a szokásjogot annak a normának vesszük, amely szerint a törvény előírásán kívül élni kell, nem igen lehet megtagadni a gyakran és következetesen ismétlődő bírói végérvényes döntéstől a szokásjogot alkató, formáló hatást. Hiszen e döntések eredményeként az jelentkezik hogy a közönség a helytelen döntéshez, a helytelen normához alkalmazkodik, azt irányadónak kényszerűségből elfogadja s igyekszik aszerint élni. . A fennt közölt határozatok olyanok, hogy nyilván téves voltuk első látásra is szembetűnik. Épen ezért talán inkább szépséghibát, mint veszélyt jelentenek. A veszély inkább akkor jelentkezik, amikor a hiba első pillanatra nem ismerhető fel, megerőtlenítés a harmadbíróságtól nem jöhet, a helytelenség kimutatása a szaksajtóban nem következik be s így az el nem mélyedő szemlélő azt a meggyőződést szűrheti le, hogy a döntés tényleg helyes.