Jogállam, 1932 (31. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 8-9. szám - A biztosított dolog elidegenítése és a biztosítási novella

AZ ALSÓBÍRÓSÁGOK JOGGYAKORLATA. 321 A merőben új, a részben új, új megvilágítású, vagy egyébként újszerű jogvitákkal, tehát az alsó fórumokon kell megbirkózni. A bírói joggyakorlatban megnyilvánuló szokásjog itt születik, a jogi sajtó asszisztálása, tehát el nem maradhat. Szükség van a szaksajtónak erre a tevékenységére, inert a pongyola, vagy téves határozatok szórványos megszületését ugyan nem akadályozhatja meg, de a téves irányban induló joggyakorlatnak a vélt helyes utat legalább is megmutathatja. Nem kívánok fölösen bármilyen érzékenységet is sérteni s az alább közölt határozatokkal egyedüli célom az, hogy a kritika felfigyelésének szükségességét bebizonyítsa. Ez az oka annak, hogy az alább idézett határozatok mellől hiányzik a bíróság és az ügyszám feltüntetése. Egyik határozatba például belecsúszott a következő kijelentés : „Minden perorvoslat megakadályozza annak a határozatnak jogerőre emelkedését, amely ellen irányul, mindaddig, míg jogerősen nincs megállapítva, hogy a perorvoslat elkésett, avagy nem helyénvaló, kizárt." Ha tehát a m. kir. Kúria Ítéletét felebbezéssel, vagy akár ellenmondással megtámadom, mindaddig mig támadásomat jogerős határozattal meg nem engedettnek nem bélyegzik, a m. kir. Kúria Ítélete jogerőre nem emelkedhetik s minthogy itt a gyakoritásnak igazán nem lehet akadálya, bármelyik kúriális ítéletet végrehajthatatlanná tehetne a marasztalt fél. Kétségtelen, hogy a határozatot hozó bíróság nem ezt akarta mondani, hanem csak azt, hogy az ott adott esetben a talán vitás megengedhetőségü jogorvoslat a jogerőre emelkedést megakadályozta. Egy másik határozatban ezt olvasom: „ a felebbezési eljárás költségeit pedig a peres felek között kölcsönösen megszüntette és pedig azért, mert úgy a II. alperest, mint a III. rendűt egy és ugyanaz az ügyvéd képviselte, mivel pedig a II. alperes a felebbezési eljárásban pervesztes, a III. alperes pedig pernyertes lett, — ezért a két költség egymást kiegyenlítvén a perköltség kölcsönös megszüntetése indokolt." Rosszul választotta meg az ügyvédjét a III. alperes, mert olyant választott, aki egy nem jó védekezésű alperest is képviselt. Nyilván ezt a culpa in eligendo-t büntette a bíróság azzal, hogy a pernyertes III. alperes fizethette a magáéból teljesen képviselőjét. Nyilván teljesen téves a határozat, mert hiszen a III. alperes költségigénye teljesen független attól, hogy a II. alperest milyen sors érte el a perben. Ezt nem befolyásolja az a körülmény, hogy a II. alperest képviselte-e ügyvéd s ha igen, melyik ügyvéd.