Jogállam, 1932 (31. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 8-9. szám - A biztosított dolog elidegenítése és a biztosítási novella

A BIZTOSÍTOTT DOLOG ELIDEGENÍTÉSE. 313 egyéb szabályai értelmében mindazokban az esetekben, midőn ugyanahhoz a dologhoz különböző személyeknek az érdekei fűződnek, az érdekeltek bármelyike, tehát akár a legerősebb érdekekkel bíró tulajdonos által kötött biztosítás is csak az ő személyes érdekét védi, ellenben a többi érdekeltre a b. jogi védelem hatálya önmagában nem, hanem csupán abban az esetben terjed ki, ha a b. szerződést az ő érdekükben is kötöttek, vagy ha a b. hatályát reájuk külön jogszabály kiterjeszti; s végül, hogy épen ennek megfelelően hazai jogunk is szükségesnek tartotta a két legfontosabb dologi jog, a haszonélvezet és a (jei-)zálogjog szempontjából külön rendelkezéseket megállapítani arra vonakozóan, hogy van-e egyáltalában valamelyes joga a haszonélvezőnek, illetőleg (jel-)zálogos hitelezőnek a haszonélvezet, ill. a (jel-)zálogjog tárgyát tevő ingatlan tekintetében (a tulajdonos javára) kötött b. szerződésből eredő követelésre,6 — mindez azt tanúsítja, hogy a Ki. épúgy, mint fennálló jogunk egyéb szabályai nagyon is súlyt helyeznek a biztosított, mint egy konkrét érdekeltnek a személyére s épen ezért a b. tárgyául nem a dologban objektíve, valamely konkrét érdekelt személytől elvonatkoztatva is meglevő értéket, hanem a dolognak egy konkrét alany {a biztosított) szempontjából fennálló értékét, vagyis épen a subjektiv {alanyi) érdeket fogadták el. D.) A subjektiv érdeken alapuló biztosítás rendszerében pedig elvileg úgy áll a dolog, hogy az érdekelt (a biztosított) személyében beálló változás lehetősége a b. jogviszony tartalma alatt ki van zárva; annak utánna ugyanis, hogy az eredetileg érdekelt személy (a biztosított) bármi okból megszűnt érdekelt lenni, ő már többé nem is szenvedhet kárt; a dolog tekintetében új érdekelt személy érdeke pedig nem ugyanaz (legfeljebb ugyanazon fajú) érdek, mint amely a b. szerződés tárgyává tétetett Ennélfogva, ha a biztosított dolgot a szerződés tartama alatt elidegenítik, a biztosítás nem mehet át a dolog megszerzőjére. Az az oltalom, amelyet a biztosítás a subjektiv érdek alapul vétele esetében van hivatva nyújtani, nem minden (az illető dolog tekintetében) érdekelt személynek és nem is a mindenkori érdekeltnek szolgál javara, hanem csak az egyéni módon megjelölt jelenlegi (eredeti) érdekeltnek. (Ehrenberg, Kisch.) Ahhoz, hogy mindez másként legyen, vagyis, hogy a biztosítás átszálljon a dolog megszerzőjére, mint új érdekeltre, a subjektiv érdeken nyugvó jog rendszerében külön törvényi rendezésre van szükség, amely az átszállást kimondja. Ilyen kivételes rendelkezést tartalmaz a Kt. 484. §-a. Minthogy pedig a subjektiv érdeken felépülő minden jogrendszerben, és tehát a Kt.-ben is a szóban levő kivételnek indító oka — e L.: Mtj. 650 §. L ; Kt. 451. §.; 1881 :LX. t. c. 66. §.; Mtj.: 860. §. ; 1927: XXXV. t. c. 31. §: 1927: IX. t. c. 12. §. (hajójelzálogjog); 1930: XXII. t. c. 23. §. (gabonajelzálogjog). Jogállam XXXI. évf. 8-9. füzet. 21