Jogállam, 1932 (31. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 8-9. szám - A biztosított dolog elidegenítése és a biztosítási novella

A BIZTOSÍTOTT DOLOG ELIDEGENÍTÉSE. 307 szerződési jogunkban korábban észlelhetők voltak (u. n. kikapcsolása a biztosításoknak) s ezzel összefüggésben pótolta a Ktnek a díjfizetéssel kapcsolatban tapasztalt egyes más kirívóbb fogyatékosságait is (a díj esedékességének, a bizt. időszak fogalmának megállapítása által). Bármennyire is nagy változást teremtettek is azonban a korábbi jogállapothoz képest a Novellának ezek az új rendelkezései, magát a Kt. szabályozását formailag csak annyiban érintették, amennyiben hatályon kívül helyezték a 485. §. 4. és az 505. §. 3. pontjában megállapított rendelkezéseket. Nem tekintve tehát az utóbbiakat, a Kt.-nek a biztosítási szerződési jogra vonatkozó szabályozása a maga egészében fennmaradt s így a 484. §-ban megállapított az a rendelkezés is, amely szerint, ha a biztosított tárgy tulajdonát, illetőleg a tárgyhoz való érdeket a szerződés tartama alatt vétel útján vagy egyébként másra átruházzák, a bizt. szerződés a belőle folyó jogokkal és kötelezettségekkel együtt a biztosító beleegyezése nélkül is az új tulajdonosra megy át, hacsak ennek ellenkezőjét a biztosítási szerződésben ki nem kötötték a felek. Abból már most, hogy a Kt. 484. §-a nem ad a biztosított dolog megszerzőjének felmondási jogot úgy, miként ezt a külföldi biztosításjogi kódexek teszik,1 abból továbbá, hogy a Nov. hatályon kívül helyezvén a Kt. 485. §-ának 4. pontját, megszüntette a (kár-) biztosítási szerződés egyoldalú felbonthatóságának korábbi jogunkban fennálló lehetőségét, azt a következtetést vonták le újabban nálunk,2 hogy a Novella nem csupán a Kt. 484. §-ával jutott ellentétbe, de a jogrendszer alapelveivel is. Alkalmazása ugyanis a biztosított dolog átruházásával kapcsolatban arra a tarthatatlan eredményre vezet, hogy a dolog megszerzője mintegy hozzáláncoltatik a biztosításhoz, mert kénytelen a biztosító irányában teljesíteni egy oly szerződésből fakadó kötelezettséget (díjfizetés), amely szerződést nem ő, hanem más valaki (az ő dologi elődje, az eddigi biztosított) kötött a biztosítóval s amelyet ő a maga részéről fenntartani nem kíván. A Kt. jogrendjében e felfogás szerint a felmondási jog hiánya különösebb mértékben nem volt érezhető épen annálfogva, mert a Kt. 485. §-ának 4. pontjában biztosított jogi lehetőséggel, a díjfizetés elmulasztásával módjában volt szabadulni a dolog megszerzőjének a neki nem konveniáló biztosítástól akkor, amikor ez neki tetszett. Ennek a jogi lehetőségnek a megszűnésével azonban — gondolják az említett nézet hívei — ma már a dolog megszerzőjének nincs módja arra, hogy mentesíthesse magát a törvény értelmében reá átszálló szerződésből eredő kötelezettség alól. További következményeiben az állítólagos ellentét a Novella és a Kt. között oda is vezethet az érintett 1 A német (1908. máj. 30.) szerződési törvény (N.) 70. §. II.; osztrák (1917. dec. 23.) törv. (O.) 65. §. II.; svájci (1908. ápr. 2.) szöv. törv. (Sv.) 54. cikk IV. 2. p. 2 Fonyó György: Polgári Jog 1929. 8. sz. 405. 1.