Jogállam, 1932 (31. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 8-9. szám - Semmisség - megtámadhatóság

302 DR. SCHWARTZ TIBOR. hogy szemben az uzsorás szerződéssel kizsákmányolásról már az esetben is lehetne szó, ha nem kétoldalú szerződéssel, hanem pusztán egyoldalú jogügylettel állunk szemben. Igaz, hogy dacára a címnek, a 9. § szövege úgy kezdődik: „ez a törvény nem érinti az olyan szerződésnek a magánjog szabályai szerinti semmiségét..." a szövegben tehát szemben a címmel, már a szerződésre történik utalás és így bár bizonyos vonatkozásban a cím ellentétben látszik lenni a törvényszakasz szövegével, mindennek dacára a fogalmaknak fenti incongruenciája nem szolgálhat okul az előbbiektől eltérő magyarázatra. A magánjogi javaslat 977. §-ának 2. bekezdése, mely a kizsákmányoló ügylet tényálladéka elemeit foglalja magában, ugyancsak szerződésről szól, amennyiben azt mondja, hogy: „semmis az a szerződés is, mellyel valaki másnak tapasztalatlanságát, könnyelműségét, függő vagy megszorult helyzetét, vagy a nála elfoglalt bizalmi állását kihasználva, a maga vagy egy harmadik személy részére a. másik fél tetemes kárával ingyenes előnyt vagy aránytalan nyereséget köt ki, vagy szerez". Egyébként utalok még dr. Schuszter Rudolf nagy értékű fejtegetéseire, (Turpis causa és a polgári tvkönyv javaslata) melyekben annakidején a Polgári Törvénykönyv javaslatának bírálatánál, különösen kifogásolta az akkori 747. § rendelkezését, mely erkölcstelen „szerződésekről" szól és rámutatott arra, hogy helytelen volna a nem szerződést képező jogügyleteknél kizárni a megtámadás lehetőségét. Az eddigi bírói gyakorlat a kizsákmányolási szerződés fogalmi meghatározásánál teljesen adaptálta a magánjogi javaslat 977. §-a 2. bekezdésében foglalt definíciót (P. Vi. 320/1930. Jogi Hírlap 1930. évf. 853. eset.) Ugyanez a határozat szemben az alsóbíróságok döntéseivel, kiemeli azt is, hogy téves az az álláspont, mely szerint a kizsákmányolás csak hitelezési ügyleteknél foroghatna fenn. Az adott esetben egy haszonbérleti szerződés megtámadásáról volt szó. Számos kontroverziára adhat majd okot a 9. §-nak az a kitétele, mely úgy szól, hogy: „ez a törvény nem érinti az olyan szerződésnek a magánjog szabályai szerinti semmiségét .... ". Dr. Pethő Tibor kommentárjában (az uzsoráról. 30. oldal) arra utal, hogy a törvény a fenti kitétellel azt kívánja kifejezésre juttatni, hogy nem akarja útját állani a már kifejlődött birói gyakorlat tovább fejlesztésének. Ennek külön kiemelése azonban feleslegesnek látszik, mert a dolog természetéből kifolyólag tételes törvények dacára, a bírói gyakorlatnak jogfejlesztő kiegészítő és magyarázó jogosultsága fennáll és csak annak lehetősége van kizárva, hogy a bírói gyakorlat contra legem érvényesülhessen. Az uzsoratörvénynek a kizsákmányoló ügyletről szóló 9. §-ának fentérintett első bekezdéséből levonható esetleg az a következtetés is, hogy a törvényhozó abból a feltevésből indul