Jogállam, 1932 (31. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 8-9. szám - Semmisség - megtámadhatóság

SEMMISSÉG - MEGTÁMADHATÓSÁG. 303 ki, hogy tételes magánjogi törvények hiányában a bírói gyakorlat alapján kifejlődött szokásjog, a törvény életbeléptéig az u. n. kizsákmányoló ügyleteket semmiseknek minősítette. Ezzel szemben azonban a tényleges helyzet az, hogy az eddigi gyakorlat a kizsákmányoló ügyleteket nem minősítette ab ovo semmiseknek, hanem csupán megtámadhatóknak. Utalok ezzel kapcsolatban a P. V- 2831/1927. számú kúriai határozatra (Jogi Hírlap 1928. évfolyam 1545. eset), mely azt mondja, hogy amennyiben a kizsákmányoló ügylet tényálladéki elemei fennforognak, úgy az ügylet érvényessége megtámadható. A P. VI. 7005/1926. számú kúriai ítélet (Jogi Hírlap 1928. évfolyam, 442. eset) ugyancsak azt mondja ki, hogy a kizsákmányoló szerződés azt a felet, akinek rovására a kizsákmányolás történt, feljogosítja akár az egész szerződés érvénytelenítésére, akár pedig arra, hogy az indokolatlanul kikötött aránytalan előny teljesítését megtagadja. Ugyanez az elv domborodik ki a P. I. 4382/1927. (Jogi Hirlap 1929. évf. 872. eset), P. VI. 6198/1927. (Jogi Hirlap 1928. évf. 1517. eset) sz. határozatoknál. Csupán a P. IV. 2659/1931. (Jogi Hirlap 1932. évf. 88. eset) és a P. VI. 5953/1931. (Jogi Hirlap 1932. évf. 528. eset) sz. határozatoknál találunk a kizsákmányoló ügylet semmiségére való utalást. Egyébként a javaslat részletes tárgyalása folyamán dr. Fabinyi Tihamér előadó a kizsákmányoló ügylet semmiségét illetőleg arra utalt, hogy öszhang volt teremtendő az uzsorás ügyletre nézve megállapított semmiséggel. A kérdésnek gyakorlati fontossága abban nyilvánul, hogy ha a kizsákmányoló ügyletet semmisnek minősítjük, úgy ez hivatalból veendő tekintetbe. Utalok ezzel kapcsolatban Dr. Blau L. György fejtegetéseire (Kereskedelmi Jog 1932. évf. 7. szám.) Magánjogi jogrendszerünk különösen a magánjogi javaslat hatodik fejezete (1019—1020 §-ok.) általában a jogügyletek illetve szerződések semmiségét és megtámadhatóságát különbözteti meg. A megtámadható ügylet mint arra a régi tervezet indokolása is rámutat, magában érvényes, de a felek egyike által megtámadható. Ugyanitt (IV köt. 155. old.) utalás történik arra is, hogy u. n. relatív semmiség és megtámadhatóság között fennáll az az elvi különbség, hogy „még a relatíve semmis ügylet azzal a féllel szemben, aki a semmiségre hivatkozhatik, mindaddig érvénytelen, amig annak részéről érvényesen jóvá nem hagyatik, a megtámadható ügylet pedig, a megtámadásra jogosult féllel szemben mindaddig hatályos, amig meg nem támadtatik." Megnehezíti a kérdést az is, hogy az általános jogelvek szerint általában a semmis ügyleteknél elévülésről nem is igen lehet szó. Nézetem szerint már most egybevetve a relatív semmiségről fennt mondottakat a törvény azon rendelkezésével, mely a semmiségnek keresettel való érvényesíthetőségére egy évi záros határidőt ad, a probléma úgy lenne talán áthidalható