Jogállam, 1932 (31. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 8-9. szám - Semmisség - megtámadhatóság

SEMMISSÉG - MEGTÁMADHATÓSÁG. 301 lyokon alapuló felelősségét a társaság hitelezőivel szemben az egyesülés egyáltalán nem érinti egy bizonyos elévülési határidőn belül. Ez a szabályozás, habár szigorúnak látszik, már azáltal is indokolt, hogy a hitelezőnek mint ilyennek az egyesüléshez hozzászólása nincs is. A fenti soraimmal a részvénytársaságok egyesüléséhez tartozó néhány fontosabb kérdésnek vázát óhajtottam ecsetelni. Az egyesüléshez tartozó többi részletekkel más alkalommal fogok foglalkozni. SEMMISSÉG — MEGTÁMADHATÓSÁG. írta: Dr. SCHWARTZ TIBOR, kir. törvényszéki bíró. A gyakorlati jogszolgáltatás terén a kizsákmányoló ügyletek és az ellenük emelhető kifogások már a megelőző időkben is több vonatkozásban felmerültek és e tekintetben a majd később ismertetendő bírói joggyakorlat bizonyos főkérdésekben megállapodottnak is volt tekinthető. Minthogy az 1932. évi VI. t. c. 9. §-a külön címben foglalkozik a kizsákmányoló ügyletekkel, szükségesnek vélem, hogy ezen törvényi rendelkezést annak ismertetése kapcsán relációba hozzam egyrészt az eddig kifejlődött bírói gyakorlattal, a magánjogi javaslat 977. §-ával és azon jogszabályokkal, melyek általában a jóerkölcsökbe ütköző szerződések joghatásaival foglalkoznak. Mindenekelőtt érinteni kívánom én is azt a vitát, melynek tárgyát az képezi, hogy tekintettel arra, hogy az 1932. évi VI. t.'C. 1. §-ának cime az, hogy: az „uzsorás szerződés meghatározása", viszont a 9. § címe: a „kizsákmányoló ügyletekről" szól, az uzsorás jelleg megállapíthatóságánál szerződés mint olyan szükségeltetik-e, avagy az megállapítható már ha csak egy egyszerű jogügylettel állunk szemben. E tekintetben szemben ifj. dr. Nagy Dező fejtegetéseivel, (Polgári Jog 1293. évi 8. szám) teljes egészében magamévá teszem dr. Almási Antal (Jogtudományi Közlöny 1932. évf. 32. szám) álláspontját, mely szerint az uzsora magánjogi következményei általában egyoldalú jogügyleteknél, mint például elvont kötelmi ígéreteknél, vagy abbanhagyásra irányuló új megállapodásoknál is feltétlenül megállapíthatók. Parancsoló szükségként írja ezt elő a vonatkozó törvény egész szelleme és keletkezésének története, mely lehetőleg el akarja kerülni azt, hogy mellékutakon megkerülhető legyen a törvény azon valódi célja, hogy az uzsorás szerződésekkel szemben a vétlen fél minden vonatkozásban megtalálhassa védelmét. Nem tartom ennélfogva valószínűnek azt, hogy akkor, midőn a törvényhozó a 9. § címe gyanánt „a kizsákmányoló ügyletek"-et jelölte meg, ezzel azt kívánta volna dokumentálni,