Jogállam, 1932 (31. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 7. szám - Hazai bírói gyakorlat

268 JOGGYAKORLAT. tevékenység megállapítására a felperes munkaköre nem nyújt alapotA felperes felügyelt a kávéházakban a rendre, ellenőrizte a kiszolgálást, fogadta és elhelyezte a vendégeket, helyettesítette a föpincért, s kiállította az alkalmazottak kereseti adójára és biztosítására vonatkozó jegyzéket. Ez a tevékenység pedig csak az iparossegédi és pedig az 1884: XVII. t.-c. 92. §-ának 3. bekezdése alá tartozó fontosahb teendőkkel megbízott iparos segédnek a munkaköre, akit 3 havi felmondás illet meg. (K. P. II.' 3339/1930. 1932. VI. 7.) b) Ugyanide vág a K. P. II. 1921 1930. sz. Ítéletben foglalt megállapítás a bornagykereskedés pincemesterére vonatkozólag. Kereskedelmi és ipari vállalatoknál azok az alkalmazottak, akik nem kereskedelmi vagy műszaki természetű szellemi tevékenységet, hanem testi munkával egybekötött termelő, iparcikkeket előállító vagy kezelőtevékenységet fejtenek ki, nem tekinthetők sem kereskedő segédeknek, sem ipari vagy kereskedelmi vállalatok tisztviselőinek még akkor sem, ha maga a vállalat kereskedelmi természetű, hanem munkakörük természete szerint iparossegédeknek vagy munkásoknak. A felperes az alperesnek bor nagykereskedésében pincemester volt, hatásköre a pincének és benne levő boroknak kezelésére, azok be- és kiszállításának ellenőrzésére és a munkások feleti felügyeletre terjedt ki. Ez a tevékenysége nem volt a fent kifejtett minőségnek megfelelő kereskedelmi avagy műszaki természetű szellemi tevékenység, hanem az iparossegéd munkakörét ölelte fel. Ekként a felperes szolgálata nem esett az 191011920. M. E. sz. rendelet hatálya alá. Ha tehát az alperes ennek ellenére 6 havi felmondási időre adta is ki a fizetését és ha törvényes kötelezettség nélkül végkielégítést is fizetett: ez az önkéntes szolgáltatás a felperesnek kereskedösegédi vagy tisztviselői minőségét meg nem állapítja, miért is helyes a fellebbezési bíróságnak az a döntése, hogy a felperesnek az 1910/1920. M. E. sz. rendelet alapján az alperes által önként kifizetett összeget meghaladó végkielégítésre nincs igénye.. (1932. VI. 23.) 6) A kármegosztás eseteivel joggyakorlatunkban egyre sűrűbben találkozunk. Célszerű lesz tehát megjegyeznünk a Kúria azon megállapítását, hogy kármegosztás csak az egyetemleges felelősséggel tartozók között, az egymás közötti viszonylatban foghat helyet, de nem a véletlen károsidtakkal szemben. (K. P. II. 2984/1930. 1932. VI. 16.) IV. 1) A kötelesrész megállapítása tekintetében feljegyzendő a K. P. I. 978/1930. sz. Ítélet. A kötelesrész a vagyontárgyak valóságos és nem bizonytalan gazdasági viszonyok között átmenetileg alakult értéke alapján határozandó meg, azért az átruházott ingatlanoknak az átruházáskor volt benső értékét nem az ingatlanátruházáskor fennforgott rendkívüli gazdasági viszonyok között volt és rendes forgalmi árnak nem tekinthető értéke, hanem a fellebbezési tárgyalás idején volt értékük alapján kellett megállapítani. (1932. V. 31.) 2) Nem hivatkozhatnak az alperesek a felperes nagyanyai kötelesrész igényével szemben arra a jogszabályra, amelynél fogva a