Jogállam, 1932 (31. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 7. szám - Hazai bírói gyakorlat

JOGGYAKORLAT. 267 házassági kötelességszegés megállapítására, az alperesnek azt a tettét, hogy felperesnek a tehenét a tényállásban leírt módon elhajtotta, helyesen fogadta el a felebbezési bíróság bontó ok alapjául: mert a: alperesnek korcsmás és kártyás természeténél fogva, okszerűen, lehetett arra következtetni, hogy a tehenet az alperes azért hajtotta el, hogy annak vételárát elkártyázza, el'korcsmázza. (K. P. III. 3627/193Í. 1932. VI. 27.) III. 1) Kétoldalú tévedés esetén az ügylet a felperest arra való tekintet nélkül nem köti, hogy az I. r. alperes okozta vagy felismerhette-e tévedést. (K. P. I. 14/1932. VI. 10. V. Ö. M. T. K. jav. 1004. §.) 2) A vétel és vállalkozási szerződést határolja el a K. P. IV. 7299/1930. sz. ítélet. Az oly szerződés, amelynek főtárgya a doloy tulajdonának elidegenítése, nem vállalkozási, hanem adásvételi szerződés, amelynél- ezt a jelleyét nem .változtathatja meg a dolog helyszíni felszerelésének a főtárgy'aláshoz irányított csekélyebb jelentőségű kötelezettsége, sem pedig a dolog megígért tidajdonságáért — a, szállított (lépek teljesítő képességéért — vállalt jótállás sem. (1932 VI. 24.) 3) Az ingyenességi elem még nem teszi minden esetben az ügyletet ajándékozássá. Az öröklésre hivatott örökösök és örökhagyó között a vagyon rendezése tárgyában megállapodás jött létre, amelynél fogva az öröklésre hivatott örökösök még az örökhagyó életében vagyoni juttatásokban részesültek. A Kúria szerint az ily családjogi vagyoni rendezésben lehet élők közötti ajándékozási ingyenességi elemet is felismerni, azonban a vagyoni viszonyoknak a tényállás szerint való rendezése lényegében a törvényes öröklésre hivatott örökösök és az örökhagyó között az örökösödési igényeket élők közötti érvényes szerződéssel rendező joyüyylet, amely céljánál és rendszerbeliségénél fogva durva hálátlanság okából megtámadható ajándékozási szerződésnek nem minősíthető. (K. P. III. 2673/1931. 1932. VI. 8.) 5) A szolgálati viszony köréből néhány határeset a munkakör tekintetében: a) Mindenki ismeri a kávéházak u. n. „köszönő-emberét". Ennek munkaköre és a munkakör minősítése is vita tárgyát képezte egy konkrét esetben. A Kúria kiindul abból a jogszabályból, hogy a szolgálatadó és az alkalmazott között fennálló jogviszony el bíráláséinál nem az alkalmazott címe vagy elnevezése, hanem az a, jog és cselekvési kör az irányadó, melyet az alkalmazott betölt. Abból tehát, hoyy a felperes a kávéházi iparengedély és ezzel kapcsolatosan az italmérési engedély megszerzése végett üzletvezetőnek volt bejelentve és ilyen elnevezéssel állt alkalmazásban, még nem következik, hogy az 191011920. M. E. sz. rendeletnek az ipari tisztviselőkre vonatkozó rendelkezései vele szembeit is irányadók volnának. Ipari tisztviselőnek ugyanis csak azt az alkalmazottat lehet tekinteni, aki ipari vállalatnál vagy gyárszezü üzemben kereskedelmi vayy műszaki természetű szellemi, irányítói vagy ellenőrzői tevékenyséyet fejt ki. Ilyen