Jogállam, 1932 (31. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 7. szám - Az uzsoratörvény 2. Par.-ához

AZ UZSORATÖRVÉNY 2. §.-ÁHOZ. 233 az uzsorásszerződés az uzsorás részéről egyszersmind tiltott cselekmény és így a semmisség esetére és a tiltott cselekmény esetére szóló szabályokat több vonatkozásban összevonta. Ebből következik, hogy a 2. §. részletes szabályain felül a tiltott cselekményre vonatkozó egyéb rendelkezések alkalmazását sem lehet kizártnak tekinteni. Amennyire a M. T. j. rendelkezéseit a mai joggal egyenlőnek lehet tekinteni, az uzsora esetében alkalmazható például a M. T. j. 1716. §-ának szabálya, mely szerint a sértett beleegyezése az ellene irányuló cselekmény jogellenességét nem szünteti meg, ha a sértő a beleegyezést a sértett fogyatékos elmetehetségének, tapasztalatlanságának stb. kihasználásával szerezte meg; továbbá a M. T. j. 1114. § a, mely szerint az uzsorás a sérelmet szenvedő fél visszatérítési kötelezettsége alól való felmentésén felül adott esetben nem vagyoni kár megtérítésére is kötelezhető. Az említett elvi szempontból kell értelmezni a 3. bekezdésben említett „teljes kártérítést" is. Ez a kártérítés is a tiltott cselekmény miatt követelhető szigorúbb kártérítés. A M. T. j. 1111. §-a szerint a sérelmet okozó nemcsak mindazt a vagyoni kárt köteles megtéríteni, amely a kötelezettséget megalapító körülményből közvetlenül vagy közvetve a hitelezőre hárult, hanem az oly rendkívüli kárt is, amely az általa véletlenül előre nem látott körülmény véletlen közrehatásából állott elő. A teljes kártérítés tehát a K. T. 272. §-a szerinti kártérítésnél súlyosabb kötelezettséget kell, hogy jelentsen. * * * A törvény elvként mondja ki, hogy a szerződő felek mindegyike köteles a másiknak természetben kiadni, vagy ha ez nem lehetséges, értékben visszatéríteni azt, amit az uzsorás szerződés alapján kapott. De nem intézkedik a törvény a tekintetben, hogy a dologgal az időközben húzott hasznokat is ki kell-e szolgáltatni? Jogunk szerint a szerződés semmisségének eredménye nem a semmis szerződés ellenére is az abstrakt dologi szerződéssel átruházott tulajdon visszaruházása iránti kötelmi igény, hanem minthogy a tulajdon átruházásához érvényes jogalapon nyugvó átadás kell, a visszakövetelő fél az el sem vesztett tulajdonjogát gyakorolja. Ennek felel meg, amikor a törvény a természetben meglevő dolog „kiadására" (exhibitio) kötelezi a feleket. Az uzsorás szerződés semmissége folytán tehát szerződésen alapuló tradícióval egyik fél sem szerez a szolgáltatás tárgyán tulajdont, mert a tulajdon átruházásában való megegyezésnek érvényes jogalapja hiányzik. Ennek folytán nyomban a szolgáltatással mindkét fél részén "exhibitio" iránti igény támad és a szolgáltatott dolognak rosszhiszemű birtokosai lesznek. Ez alól kivétel van a sérelmet szenvedő fél javára, de csak a veszendőbe ment dolog és nem a hasznok tekintetében. Nézetem szerint a hasznokat is mint a szerződés alapján „kapót-