Jogállam, 1932 (31. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 7. szám - Az uzsoratörvény 2. Par.-ához

232 Dr. PETHŐ TIBOR. csak különkötelező adása esetén és a kötelezővel kapcsolatban foghat helyt. Az kétségtelen, hogy a törvényhozó díj fizetés nélkül a kockázat viselését nem kívánja és a szerződő felet sem kívánta biztosítási szerződéssel állandóan lekötni. De azt sem kívánja a törvény, hogy a szerződés lebonyolításának technikájában a szerződő fél az esedékességkor joghátrány terhével pontosan fizessen; erre utólagos halasztást kíván adni és joghatályt csak az utólagos teljesítési határidő elmulasztásához füz. Nyilvánvaló a törvény intézkedéseiből, hogy a fizetés elmaradását felmondásnak kívánja tekinteni. A felmondás megállapítására a késlekedő fizetővel szemben törvényes formát ír elő. E nélkül a szerződés hatálya magszüntnek nem tekinthető. A novelláris javaslathoz fűzött miniszteri indokolás a 9 és 10 §-al kapcsolatban a törvényhozó abbeli akaratát juttatja kifejezésre, hogy a nyilt vagy vélelmezett felmondásig a szerződés hatályát nem veszti. A jogvita eldöntésének a kulcsa egyedül az, hogy a novella intézkedései folytán a biztosítási szerződés a felek akaratából csak kifejezésre jutó (nyilt vagy vélelmezett) felmondással szűnik meg. A fent leírt jogvita rendesen a nagyobb összegű biztosítási összegek követelésével kapcsolatban merül fel, végső fokon rendszerint a kir. Kúria döntése alá kerül. A jogi szaklapokban közölt számos ítéletből nyivánvaló, hogy a jogkereső közönség a biztosítási novellának nem a kir. Kúria által a fenti ítéletekben felszínre vetett értelmezést kívánja adni. így keletkeznek a költséges perek, amelyek, a vita miatt, a bíróság munkáját szaporítják. Mivel a kérdés eldöntése a bírság követelhetésével is összefügg, a jogkereső közönség megnyugtatása érdekében is kívánatos, hogy e helyzeten a vitát lezáró jogegységi döntés segítsen. AZ UZSORATÖRVÉNY 2. §-ÁHOZ. írta : DR. PETHŐ TIBOR kir. törvszéki bíró. Az uzsoratörvény 2. §-a az uzsorásszerződés x) abszolút semmisségét mondja ki. Ennek folytán az uzsorás ügyletre a jogalap nélküli gazdagodás visszatérítésére fennálló szabályok lennének alkalmazandók. De az alaptalan gazdagodás rendes szabályai szerint, pl. a kiuzsorázott, aki a vagyoni előny szerzésekor a jogalap hiányáról tudott, vagyis rosszhiszemű volt (M. T. j. 1759. §.) a visszatérítésre feltétlenül köteles lenne, míg saját szolgáltatását nem követelhetné vissza, ha annak teljesítésekor már nem volt kényszerhelyzetben; mert tudta, hogy a szerződés semmis. (M. T. j. 1754. §.) A törvény azonban e szabályok merev alkalmazása helyett részletesen szabályozza a visszatérítés módját, nyilván attól a szemponttól vezetve, hogy !)L.: szerzőtől : Az uzsoratörvény magyarázata. Tébe könyvtár 71. sz.