Jogállam, 1932 (31. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 5-6. szám - A biztosítási végrehajtásnál lefoglalt követelésről

JOGGYAKORLAT. 209 keresetváltoztatás, a módosítást csak formailag, vagyis abból a szempontból kellett elbírálni, hogy a Pp. 188. §-ának keretei között történt-e, az a kérdés pedig, hogy vájjon a szolgáltatás tárgyában valóban bekövetkezett-e oly változás, mely a felperest jeljogosította arra, hogy az eredetileg követelt dolog helyett annak értékét követelhesse, a per érdemére tartozik.» (K. P. VII. 7613/1930. — 1932. V. 4.) Váltókeresettel szemben emelt viszonkeresetet az alsóbíróságok formai okokból g/utasítottak — a Kúriai ítéletből kivehetően azért, mert a viszontkereset nem felelt meg a Pp. 189. §-a előfeltételeinek, — a Kúria ezzel szemben azt az álláspontot foglalta el, hogy: na kereset és viszonkereset tárgya között hiányzik az összefüggés, mely a Pp. i8g. §-a értelmében alapul szolgálhat arra, hogy az alperes követelését viszonkereset útján a felperes által indított ebben a perben érvényesíthesse, s a viszonkereset nem tárgyalható és dönthető el a fennforgó esetben a keresettel együtt azon az alapon sem, hogy a felperes követelésével szemben az alperes követelése esetleg védelemként is érvényesíthető volna, mert a kereseti követelés váltóbeli természetére való tekintettel a beszámítás csak a Vt. 94. §-a szerint lévén gyakorolható, erre az alperes viszonkereseti követelése nem alkalmas. Az eddig előadottak azonban csak azt zárják ki, hogy a viszonkereset a keresettel ugyanabban az eljárásban tárgyaltassék és döntessék el, tehát nem a viszonkereset érdemi elutasításának, hanem csak visszautasításának van helye.)) (K. P. VII. 4142/1931. — 1932. III. 17.) A Kúria okfejtése nem eléggé meggyőző. A Pp. 189. § utolsó bekezdése értelmében ugyanis csak az ott írt egészen kivételes esetekben lehet helye viszonkereset visszautasításának, s arról, hogy ilyen eset fennforogna, a kúriai ítélet nem tesz említést. E nélkül pedig a viszonkereset sem el-, sem visszautasítható nem lett volna, hanem a kereset tárgyában hozott elkülönített végítélet jogerőre emelkedése után a viszonkeresetet érdemben tárgyalni kellett volna. A beszámítás megengedhetősége kérdésében ellentétes határozatokat láttunk főleg abban az irányban, hogy fizetésre irányuló keresettel szemben van-e helye beszámítási kifogásnak ugyanabból az ügyletből eredő kártérítési igény erejéig, — vagy viszont. Most a Kúria igenlően oldotta meg a kérdést, kimondván, hogy : az alperesi viszonkereset tekintetében részítélet nem hozható, mert a felperesnek beszámítani kívánt kárkövetelése összefügg a viszonker eseti követeléssel, amennyiben mindkettő a felek között fennállott bizományi jogviszonyra van alapítva. E tekintetben nem tesz különbséget az, hogy a felperes a beszámítást a perben úgy jogialap, mint mennyiség Jogállam. XXXI. évf. 5—6. füzet. l4