Jogállam, 1932 (31. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 5-6. szám - A biztosítási végrehajtásnál lefoglalt követelésről

JOGGYAKORLAT. 205 b) A kereskedelmi alkalmazott fogalmi körének elhatárolására szolgáljon: A kereskedelmi alkalmazotti minőség nélkülözhetetlen kelléke, hogy a munkavállaló és a munkaadó között bizonyos állandó jellegű függőségi viszony álljon fenn, amelynek alapján a munkaadó a munkavállaló ideje és munkaereje felett tartós folytonossággal rendelkezhessék. Nem állapitható meg azonban ez az állandóság ott, ahol függőségi viszony nincs, s ahol a munkavállaló, ha teljesít is szolgálatokat a munkaadónak, e szolgálatokon felül ide]ével és munkaerejével teljesen szabadon rendelkezhetik s azokat bárhol, bármikor, bárki részére értékesítheti. (K. P. VII. 5324/1931., 1932. V- 11.) c) Az alkalmazott a szolgálatadó érdekeit a leghathatósabban megvédeni, és ha más alkalmazott részéről a szolgálatadó érdekeit veszélyeztető tényekről tudomást szerez, azt a szolgálatadójának haladéktalanul bejelenteni köteles. (K. P. II. 976/1931., 1932. IV. 26.) 5. A kártérítési jog körébe vágó eseteknél gyakran találkozunk oly alperesi kérelemmel, amely annak kimondását kéri, hogy netáni marasztalás esetén a kiskorú felperes képviselője köteles a járadék mindenkori esedékességekor a kiskorú felperes életbenlétét igazolni. Idevonatkozólag állapítja meg a K. P. II. 2595/1930. számú határozat : A bírói gyakorlat szerint az adóst terhelő fizetési kötelezettségnél fogva az adós tartozik a fizetéshez szükséges körülményekről, tehát a hitelező életbenlétéről is meggyőződni. Ezért az alperes fizetési kötelezettsége a felperes életbenlétének igazolásától nem volt függővé tehető. (1932. V. 27.) IV. 1. Ági öröklési igény csak oly vagyonra támasztható, amely nemcsak közös elődtől ered, hanem a közös előd és az örökhagyó közötti ingyenes hárulásaiban is mindig az igénylők és az örökhagyó közös elődének ágán az ő leszármazottjainak tulajdonában maradt és idegen ágra át nem ment. Az a vagyon tehát, amely a közös előd tulajdonából — a felperesek állítása szerint ingyenesen — a felesége tulajdonába ment át, a felperesek és az örökhagyó közös ágáról letért, ezzel ági minőségét elvesztette. (K. P.- I. 3320/1930., 1932. V. 6.) 2. A végrendelet értelmezése tekintetében igen helyesen számol a való élettel a P. I. 570/1931. sz. határozat. Megállapítja, hogy helyesen mutatott rá a fellebbezési bíróság, hogy az örökhagyó törvényes lemenője annak örökbefogadott gyermeke is. Az a körülmény azonban, hogy a végrendeletet jogtudó személy (kir. közjegyző) vette fel, még nem bizonyít a mellett, hogy a végrendelkező a törvényes lemenők alatt nemcsak a vérszerinti törvényes lemenőket értette. (1932. IV. 6.) Dr. Zoltán József.