Jogállam, 1932 (31. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 5-6. szám - Külföldi pénznemben meghatározott követelések átértékelése

KÜLFÖLDI PÉNZNEMEK ÁTÉRTÉKELÉSE. 189 a bírói gyakorlat jogalkotó ereje a magyar magánjogban aligha tehető vitássá. A T. meghozatalát a pénzérték leromlása mellett — az indokolás szerint — az tette szükségessé, hogy «a legfelsőbb bíróság gyakorlatában is előfordulnak ellentétes határozatok és egyes olyan határozatok, amelyek az átértékelés körét az eddig állandónak tekinthető bírói gyakorlattól megvont körön kívül is elismerik. » Az indokolás ezen része főleg az ü. n. tiszta pénztartozások körüli bírói gyakorlatra céloz, amely kérdést azután a T. 4. §-ának taxatív felsorolást nyújtó tiltó rendelkezése részletesen szabályoz, aminthogy a T. 6. §-a szubjektív irányban tartalmaz kizáró rendelkezéseket. Ha tehát a törvényhozónak az lett volna az intenciója, hogy a külföldi pénznemben meghatározott tartozások további átértékelésének gátat vessen, úgy a törvénybe e részben is kifejezett kizáró rendelkezést iktatott volna. Ennek híján — a fentiekkel való egybevetés alapján — nyilvánvaló, hogy a magánjognak akkor fennállott szabályát kívánta hatályában fenntartani. Nézetünk szerint tehát a P. IV. 4685/1930. sz. határozatban kifejezésre jutó álláspont oly irányban szorul kiigazításra, illetőleg kiegészítésre, hogy a külföldi pénznemben meghatározott pénztartozás átértékelése annyiban különbözik a korona-tartozás átértékelésétől, amennyiben arra nem a T., hanem az annak keletkezésekor, illetőleg életbeléptekor hatályban volt magánjogi szabályok irányadók s a T. egyes, az átértékelés alapelveit kifejező rendelkezései per analógiám iuris kivételesen vehetők figyelembe. Dr. Balta Ignácnak fenti határozatok kapcsán a külföldi pénznemben meghatározott tartozások átértékelhetésére konkludáló fejtegetéseivel 1 szemben ifj. dr. Szigeti László 2 arra az álláspontra helyezkedik, hogy ezen pénztartozások átértékelésének helye nincs, mert a T. 1. §-a felöleli az átértékelhető követelések egész körét abból a szerinte helyes megfontolásból kiindulva, hogy «a valorizáció helyes, de csak kivételes válságok esetén biztosító szelepként alkalmazott szükségszabály, de nem.a magánjog alapKúria P. IV. 4222/1924. és P. II. 2367/1925. sz. határozataira. (Ugyanígy A valorizációs kérdések fejlődése és kialakulása, különös tekintettel a bírói gyakorlatra c. müvének (Bpest, 1927) 66. oldalán.) Lásd továbbá dr. Blau György: Valorizációs joggyakorlatunk iQ2j-ig. (Bpest, 1927) 51. 1. és az ott felsorolt határozatokat. 1 Külföldi valuta valorizációja. Polgári Jog. 1932. évf. 1. sz. Még néhány szó a külföldi valuta felértékeléséhez. Polgári Jog. 1932. évf. 3. sz. 2 Külföldi pénznem valorizációja. Polgári Jog. 1932. évf. 5. sz.