Jogállam, 1932 (31. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 5-6. szám - Külföldi pénznemben meghatározott követelések átértékelése

igo Dr. FENYVES BÉLA. vető, megíratlan szabálya, sőt a magánjog rendes szabályaival ellenkezik.» Bár Szigetinek a T. i. §-ával, illetőleg annak értelmezésével kapcsolatos álláspontja a kifejtettek szerint nem fogadható el, vizsgálat tárgyává teendő az a nézete, amely szerint a valorizáció kivételes, a magánjog rendes szabályaival ellenkező szükségszabály, amely csak kivételes esetekben alkalmazható. Ha ez az álláspont helytálló lenne, akkor a külföldi pénznemben meghatározott követelések átértékelése akkor sem foghatna helyt, ha a T. i. §-a ezt nem zárja ki, mert az e részben kialakult bírói gyakorlat általános magánjogi szabálynak minősíthető nem lenne. Helyesen mutat rá Ballá, hogy kötelmi jogunk amaz alapvető szabálya, amely szerint «a hitelezőt az az érték illeti, amely neki a kötelem létesülésekor köteleztetett)) — magában foglalja a bel- és külföldi pénznemre egyaránt kiterjedő átértékelés szabályát. A T. létrejöttét megelőző bírói gyakorlat hosszas ingadozás után jutott arra az egységes megállapításra,1 hogy az átértékelés és csakis a teljes átértékelés juttatja hozzá a hitelezőt követelésének valóságos értékéhez, hogy az átértékelés a szabály s annak mellőzése a kivétel, s hogy a pénzromlásból eredő kár megosztása nem egyéb, mint a kötelezettségnek a méltányosság figyelembevételével való mérséklése. Szigeti szerint a valorizációs gyakorlat «krízisjog», amelynek szabályai «kivételes, nem normális viszonyokra» vannak szabva, olyan szabály, amelyet «a kivételes helyzet hozott létre és csak addig állhat fenn, míg a kivételes, válságos helyzet». A Ballá által kiemelt kötelmijogi alaptétellel szemben hivatkozik arra, hogy «rendes körülmények mellett a pénz értékmérő szerepénél fogva éppen a pénz az az érték, amihez a többi javak és szolgáltatások értékét mérik». Ez utóbbi tétel kétségbe nem vonható helyességéből azonban az előbbi tételnek éppen az ellenkezője következik : hogy nevezetesen a valorizáció nem kivételes jogszabály, hanem a magánjog általános, alapvető szabályainak alkalmazása a pénzérték változása által létrehozott kivételes tényállásra.2 Igaza van Szigetinek : 1 «Az értékazonossági (identitási) felfogás már 1926-ban túlnyomó volt, 1927-ben egyedülivé lett.» (Dr. Blau György: Az iQ2y. év valorizációs judikatúrája. Jogállam 1928. évf. 4.—5. füzet.) 2 A valorizáció «nem új jog, hanem csak a már megállapított pénztartozásnak eredeti értelemben való teljesítése azokhoz a változásokhoz képest, amelyeket az új jogi tény, éspedig a törvényes fizetési eszközként