Jogállam, 1932 (31. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 1-2. szám - A bírói hivatás

8 KÜLLEY KHORER VICTOR. képviselője minden hájjal kent észjogász. Az a szegény bíró, aki csak azért választotta ezt a pályát, mert az apja patikája meg­bukott vagy függetlenebb állásnak hallotta még a bányafel­ügyelői állásnál is, melyben ősei kiváltak, eltéved a jogszabályok útvesztőjében s a nagyobb hangon érvelőnek ad igazat, mert az jogásziabbnak látszik. íme, nem elég a fennebb idézett magánjogi 2. § ahhoz, hogy igazságot tudjunk szolgáltatni. A bírónak azért van szüksége az alaki és anyagi-jogi szabá­lyok ismeretére, hogy meg ne téveszthessék, félre ne vezethessék. Minden általános szabály alól van kivétel ; a kivételek is lehetnek többfélék ; sőt az is kérdéses lehet, melyik főszabály vagy melyik kivétel milyen fokozata alkalmazandó a vitás esetben. Arravaló a bírói felfogás, hogy a felek vitáiból s bizonyítékai­ból kihámozza a való tényállást. Arravaló a bíró ítélőképessége,. hogy saját lelkiismeretének megnyugtatására el tudja dönteni ön­magában, melyik félnek oldalán áll az anyagi igazság. Végül arra­való a bíró jogszabályismerete, hogy ezt a lelkiismereti döntését kellő formába öntve jogászilag meg tudja indokolni s ki tudja mutatni, hogy Hamisság vagy sokszor csak Elfogultság jogi érvelése azért nem helytálló, mert az általa hivatkozott jogszabály nem erre az esetre alkalmazandó, ellenben Igazság mellett szól a bíró által hivatalból felhívott jogszabály. Sok elvont elmélet helyett világosabb a kép néhány példá­ból. Nem valami szenzációs «jogeset» következik ; nem közölte még őket semmi hírlap, de az életből vannak véve s jól mondja Goethe, hogy amit onnan veszünk, az mindig, örökké érdekes marad. Tehát általános szabály; hogy kötelezettség teljesítése cél­jából tett szolgáltatást általában visszakövetelni nem lehet, ha a teljesítő tudta, hogy a szolgáltatással nem tartozik. Kivétel azon­ban, ha a szolgálatatást a másik fél felismerhető kényszerhely­zetben vagy visszakövetelési jogának fenntartásával teljesítette. A kir. törvényszék az általános szabály alapján elutasította az asztalos ipari szövetkezetet, amely egyik tagjától, mint munka­vállalótól, visszakövetelte azt a túlfizetést, ami nélkül a megren­delt bútort ez az előre kialkudott áron szállítani megtagadta, bár a rendelési és szállítási idő között sem az anyagárak, sem a munka­bérek nem emelkedtek. A budapesti kir. ítélőtábla 9. P. 7057/1923. sz. jogerős ítéle-

Next

/
Thumbnails
Contents