Jogállam, 1932 (31. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 5-6. szám - Küzdelem a szexuális bűncselekmények ellen a büntetőjogban

A SEXUÁLIS BŰNCSELEKMÉNYEK ELLEN A BÜNTETŐJOGBAN. 183 illetően helyesnek bizonyult és változtatást nem igényelt az a felosztás, amely szerint az alapcselekmény az erőszakkal vagy a védelemre képtelen állapot felhasználásával elkövetett nemi közösülés, illetőleg az ugyanily körülmények között elkövetett fajtalanság. Az új törvények itt csupán a büntetést emelik fel, amennyiben az olasz törvény 3—10 évi, a spanyol kódex pedig 3—12 évi szabadságvesztésbüntetést állapít meg az erőszakos nemi közösülés tettesére. Az egyéb módon elkövetett fajtalanságot a törvények az említett büntetés felével sújtják. Az általános büntetési tétel azután emelkedik vagy csökken a szerint, amint a törvények által megállapított rendkívül súlyos vagy enyhébb eset forog fenn. A rendkívül súlyos esetek közé számítják a törvények, ha az ily cselekményeket gyermeken, testi sértés okozásával, nemi betegséggel való fertőzéssel, vagy többen együtt követték el. Ugyancsak súlyosabb a büntetés, ha a sértett a tettesnek hozzátartozója, felügyeletére, gondozására bízott személy. Súlyosítja a büntetést az is, ha a tettes közhivatalnok és ebbeli hatalmával visszaélve erőszakoskodott, úgyszintén, ha a sértett kórházban vagy egyébként segítségre szorulók intézetében elhelyezett nő vagy bármely nemű fiatalkorú. Míg enyhítő a súlyos büntetéssel szemben, ha a sértett üzletszerű prostitúciót űző nőszemély. A törvény itt kétségtelenül kifejezésre juttatja a büntetésnek erkölcsi elégtétel jellegét, amely nyilván kisebb lehet azoknál a személyeknél, akik^ maguk sem helyezhetnek súlyt arra, hogy erkölcsi szempontból kifogás alá ne essenek. Az erőszakos nemi közösüléssel kapcsolatos és sokat vitatott kérdés, mily elbírálást nyerjen a sértettnek nemi betegséggel való fertőzése. Míg az erőszak nélkül való érintkezésnél való fertőzés büntetése ismét annak bizonyítását igényli, hogy a tettes a fertőzés lehetőségét ismerte-e. A kétségek eloszlatása végett önálló rendelkezésben szabja meg most az olasz kódex, hogy bujakórral vagy kankóval való fertőzés tekintet nélkül minden egyébre 1—3 évig terjedhető börtönnel büntetendő, amely büntetés alól a tettes csak akkor mentesül, ha bizonyítja, hogy betegségéről nem volt tudomása. Szerintem e megoldás is megfelel az anyagi igazságnak. A vádlottnak az a rendszerint nehezen cáfolható és éppen ezért állandóan visszatérő védekezése, hogy betegségéről nem volt tudomása, igen gyakran nem egyéb az üres kibúvónál. Köztudomású, hogy e betegségek — eltekintve a rövid lappangási időtől — oly különleges objektív és szubjektív tünetekkel járnak, hogy a betegnek nem lehet kétsége az iránt, hogy vele valami baj történt.