Jogállam, 1932 (31. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 5-6. szám - Küzdelem a szexuális bűncselekmények ellen a büntetőjogban

184 Dr. AUER GYÖRGY. Szó lehet még a gyógyuló, de még fertőző vagy a kiújuló esetekről. Ezeknél viszont a most már ingyenes orvosi vizsgálat segítségével is megállapíthatja bárki, hogy bacillushordozó-e vagy sem. Aki pedig minderre nem gondol, legtöbbször azért, mert nem akar erre gondolni, csupán a jó szerencsére bízza magát és lelkiismeretlenül terjeszti a betegséget, attól joggal zárják el a jóhiszeműség egérút ját. A nemi erőszakkal párhuzamban fordulnak elő azok az esetek, amelyekben a tettes a bár hosszadalmasabb, de kevésbbé kockázatos utat választja, hogy ugyanazt a célt elérhesse. A csábítás nem kevésbbé gyakran tesz szerencsétlenné jobb sorsra érdemes nőket, akiket azután hűvös nyugalommal hagynak sorsukra a rövid idő előtt még lángoló szerelmesek. Az első rohamot már a törvényhozó azzal intézi az ily rablólovagok ellen, hogy a megfertőzést (BTK. 236. §) mint külön bűncselekményt bünteti. Az új törvények elsősorban is elejtik azt a különbözőképpen magyarázható követelményt, hogy a nőnek tisztességesnek kell lennie. Nem szerencsés megoldás e tényelemet a fizikai virginitas fogalmával összekapcsolni, és legtöbbször csak a sértett nyilvános meghurcolására, bemocskolására vezetett. Másodsorban a védett korhatárt 14 év helyett 16 évre emelik fel. Hogy pedig az életkor nemismerésére való hivatkozás se legyen továbbra a kibúvók forrása, kimondja az olasz törvény, hogy 14 éven alóli leány sérelmére elkövetett bűncselekménynél a tettes nem védekezhetik azzal, hogy a leányt 14 évnél idősebbnek tartotta. Ezzel a rendelkezéssel sem esik csorba az anyagi igazságon, bár el is tér a büntetőjog általános elveitől. A rendesnél fejlettebb leánynál is gyanakodnia kell a tettesnek, hogy esetleg védett korban levő nővel áll szemben. Ha a gyanúját laza lelkiismerettel elhallgattatja, úgy viselje ennek következményeit. A csábításnak az az esete, amely eddig kevés figyelemben részesült, abban nyilvánul, hogy a tettes házassági ígérettel vagy egyéb, tévedésbe ejtő magatartással éri el azt, hogy a nő a közösüléshez beleegyezését adja. Míg a mi törvényeink szerint a házasságkötéssel való szédelgést csak akkor lehet büntetni, ha annak anyagi háttere a csalás tényelemeit is kimeríti, addig a német törvény már eleve gondoskodott arról, hogy büntesse azt az esetet, amikor a tettes színleges házassági ceremóniát rendez vagy egyéb módon a nőt abba a tévedésbe ejti, hogy ő a törvényes házastársa. Amidőn a német törvényjavaslat továbbra is bünteti az ily