Jogállam, 1932 (31. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 3-4. szám - Adalékok a XVIII. század megyei büntető eljárásához

JOGGYAKORLAT. 139 Bár az indokolás fogalmazása kételyre ad alapot, a döntés lényegét abban látjuk, hogy a kir. járásbíróság elnökét a Bp. 89. § 2. bek. szerinti bíróságnak tekinti a Kúria. Az a ténye a sértettnek, hogy indítványát oly helyen jelenti ki, hogy az az illetékes helyre eljusson, a határidő betartása szempontjából még nem elegendő. De az elbírált esetben a mag. indítvány már is oly helyen lett előterjesztve, amely azt jogérvényesen elfogadhatta. 245. § rablás fogalmának értelmezésénél megállapítást nyert, hogy az ebben a §-ban jelzett «erőszak» mint fizikai kényszer a lelki kényszernek a Btk. 347. §-ában meghatározott mértékéhez törvény szerint kötve nincs, — amennyiben bármilyen erő, mely alkalmas a tettenkapott tolvaj ellen fellépő egyén ellenállásának lenyügözésére vagy visszaverésére, — az «erőszak» fogalmát kimeríti. Ebben a bűncselekményben bűnös az, aki a kérelmére neki felmutatott okiratot a bírlaló beleegyezése nélkül magához veszi és mikor a birtokos az iratot vissza akarja venni, ezt a személyt magától ellöki. (1932. III. 8. B. 5800/931.) Megjegyzendő azonban, hogy a Kúria (anyagi halmazatban) a 406. §-ba ütköző cselekményt is megállapította, mert az, aki az okiratot ily erőszakos módon megszerezte, azt nyomban meg is semmisítette. 355- §-szal kapcsolatban újabb döntés keletkezett az óvadéksikkasztásra vonatkozóan. Ha a vádlott írásbeli elismervényéből minden kételyt kizáró módon következik, hogy vádlott a kérdéses összeget a sértettől óvadékként vette át, ezzel szemben sem az általános üzleti szokásokból, sem pedig a sértett főpincér járandóságainak százalékszerű megállapításából nem lehet elfogadható érvet meríteni ahhoz, hogy a vádlott és sértett között voltaképpen nem biztosítékadási, hanem kölcsönügylet létesült. Bár az ily óvadék felhasználása is történhet büntetlenül, ha az óvadékot a saját céljaira felhasználó egyénben megvan az akarat és e mellett a felhasználás időpontjában megvan a képesség is arra, hogy az óvadékösszeget a letéti viszony megszűnésének időpontjában a letevőnek rendelkezésére bocsátani tudja. Amikor tehát vádlott az üzletet adóságokkal terhelten vévén át, megromlott vagyoni helyzeténél és viszonyainál fogva már az óvadék felhasználásának időpontjában sem vehette biztosra azt, hogy az alkalmazottjával szemben vállalt óvadékvisszaadási kötelezettségének a szolgálati viszony megszűnésekor megfelelni képes lesz. így ha vádlott ilyen körülmények között és ebben a tudatban 10*