Jogállam, 1932 (31. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 3-4. szám - Adalékok a XVIII. század megyei büntető eljárásához

i38 JOGGYAKORLAT. ben. A bölcs bíró álláspontja ütközik ki ezen ítélet idevágó rendelkezéséből, amellyel kimondja a Kúria, hogy azért, mert «e kérdés első izben került a kir. Kúria elé, a kifejezett rendelkezést nem tartalmazó törvényhely értelmezése s így ennek dolgában bírói gyakorlat ki sem alakulhatott, a kir. Kúria állásfoglalása pedig csak a kártérítési per érdemi tárgyalása során vált ismeretessé, az elsőbírói eljárásban felmerült költségnek a felek közt kölcsönösen megszüntetése van helyem. (C. P. IV. 4462/1930. — 1932. III. 8.) Dr. Vajda Petúr. III. Büntetőjog. a) Anyagi jog. Btk. 112. £-ának értelmezésével kapcsolatban egy gyakrabban előforduló és vitás kérdés került döntésre. Megállapította a Kúria, hogy a magánindítvány előterjesztése szempontjából az anyagi és alaki törvény egybevetett értelme szerint csak az a lényeges, hogy a jogosított a bűnvádi eljárás megindítása iránti akaratát a panaszolt bűncselekmény határozott megjelölése mellett a Btk. 112. §-ában előírt határidőn belül kijelentse, éspedig oly helyen és körülmények között, hogy az az illetékes hatósághoz vagy bírósághoz eljusson. Ez megtörtént akkor, ha a sértett kir. járásbíró a kir. járásbíróság vezetőjéhez, az illetékes bírósághoz való juttatás célzatával, a törvényes indítványozási határidőn belül átadta a bűnvádi eljárás megindítását kérő beadványát a vádba tett becsületsértő kitételekkel való vonatkozásban. Ez a magánindítvány a kir. járásbíróság vezető bírájához, tehát bírósághoz és így a Bp. 89. §-ában megnevezett hatósághoz adatott be. Nem szünteti meg az ekként szabályszerű módon kellő időben és helyen előterjesztett magánindítvány' jogi hatályát az, hogy ugyanabban a beadványban vádba tett egyéb tényállítások tekintetében egy másik jogi előfeltételnek, a felhatalmazásnak beszerzése is szükségessé vált és ennek a megadására hivatott hatóságnál való kieszközlése a sértett akaratán kívül fekvő okokból huzamos, bár a törvényes elévülési határidőt (Btk. 106. §) meg nem haladó időt vett igénybe. Mert igaz ugyan, hogy az a hatóság, ahol a magánindítvány beadatott, ezt a beadványt a Bp. 89. § és 90. §-a értelmében tartozott volna az illetékes kir. ügyészséghez haladéktalanul áttenni, de az itt előállott késedelem a magánindítvány hatályosságát nem befolyásolja. (1932. III. 9. B. 6089/931.)