Jogállam, 1932 (31. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 3-4. szám - Adalékok a XVIII. század megyei büntető eljárásához

JOGGYAKORLAT. 137 folyamodások elintézésénél is alkalmazást nyernek». (C. Pk. V. 5992/1931. — 1932. IV. 7.) Állandósult gyakorlata a Kúriának a Tvt. 44. §-ának értelmezésében (éspedig a P. IV. 3661/1928. számú ítélet óta), hogy a kamarai választott bíróság előtt való keresetindítás elzárja a sértett felet attól, hogy utóbb ugyanazon tényállás alapján a rendes bíróság előtt kártérítés iránti igénnyel lépjen fel. Most pedig azt is kimondotta a Kúria, hogy ezen jogi álláspont érvényesülését «az a körülmény sem akadályozza, ha a választott bírósághoz abbanhagy ás iránt beadott kereset a kárigény külön perben való érvényesítésére vonatkozó jogfenntartó nyilatkozatot is tartalmaz, mert nem nyújtható tér a törvény ily úton való megkerülésére. (C. P. IV. 4462— 1930. — 1932. III. 18.) A 39. számú jogegységi határozat nyomán több ízben kimondotta már a Kúria, hogy a beszámítási jog csak e jog gyakorlásával, vagyis a másik félhez intézett beszámítás iránti nyilatkozat megtételével eredményezi az ellenkövetelés megszűntét. írtunk már ezzel kapcsolatban e helyen arról, hogy az esetben, ha a bíróságnak hivatalból van tudomása beszámításra alkalmas, jogerősen megítélt követelésről, akkor a beszámítási nyilatkozattételnek megkívánása túlszigorú és formalisztikus álláspont volna és legrosszabb esetben a felek meghallgatása volna a végrehajtási kérelem elintézése előtt elrendelendő. A Kúria most tovább ment és kimondotta, hogy úrányadó tényállás, hogy úgy a felperes 85 pengős, mint az alperes 15 pengős követelése ugyanabban a perben ítéltetett meg jogerősen. Az alperesnek tehát tudnia kellett arról, hogy a felperesnek vele szemben az ő követelését meghaladó beszámításra alkalmas ellenkövetelése áll fenn. Ily körülmények közt ha az alperes a felperessel szemben J5 pengő erejéig megítélt költségkövetelését végrehajtási úton kívánta érvényesíteni, a kielégítési végrehajtás megkérése előtt tartozott volna a felperest felhívni arra vonatkozó nyilatkozat megtétele iránt, hogy jogerősen megítélt nagyobb követelése alapján kíván-e vele szemben beszámítást gyakorolni. Ily felhívás megtörténtét azonban az alperes nem is állította, annál kevésbbé bizonyította. Ennek folytán az alperes a felperes ellen a kielégítési végrehajtás elrendelését jogszerűen meg nem kérhette és nem foganatosíthatta)). (C. P. 7221/1930. — 1932. II. 4.) A Tvt. 44. §-ának értelmezése tárgyában hozott kúriai ítéletben, amelyet fentebb e részben már idéztünk, egy más perrendi kérdésben is állást foglalt a Kúria, jelesül a költségviselés kérdéséJogállam. XXXI. évf. 3—4. füzet. 10