Jogállam, 1932 (31. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 3-4. szám - Adalékok a XVIII. század megyei büntető eljárásához

134 JOGGYAKORLAT. által a jogalap kérdésében felhozott tény méltatását mellőzte, mert : «a közbenszóló ítéletet követő eljárásban a jogalap ellen újabb tények és bizonyítékok nem hozhatók fel. Az alap kérdésében hozott közbenszóló ítélet, ugyanis a közbenszóló ítéletet megelőző eljárásban nem érvényesített tények és bizonyítékok alapján csak a végítélet ellen beadott perújítási keresettel támadható meg.» (C. P. VII. 3525/1931. — 1932. III. 14.) A mellékbeavatkozó költségviselési kötelezettségére nézve a Pp. 433. §-ának felhívásával a Kúria azt az álláspontot foglalta el, hogy «a mellékbeavatkozó által a fél érdekében igénybevett támadóés védőeszközök és így a fellebbvitel folytán keletkezett költségek is a per költségeinek fogalma alá esnek és ezeket a mellékbeavatkozó által támogatott fél pervesztessége esetén az ellenféllel szemben, nemcsak a támogatott fél, hanem a mellékbeavatkozó is viseli, s áll ez akkor is, amikor egyedül a beavatkozó élt sikertelen fellebbvitellel.» (C. P. VII. 4683/1931. — 1932. III. 9.) A Pp. 523. §-ának helyes értelmezésével mellőzte a Kúria a csatlakozási kérelemben a fellebbezésen túlmenően foglalt támadást, «meri a fellebbezésen túlmenő kérelmet a felülvizsgálati eljárásban előterjeszteni nem leheh. (C. P. VI. 4401/1931. — 1932. II. 26.) A tényállásnak a Pp. 534. §-án alapuló megtámadását a Kúria szabatosan írja körül alábbi határozatában : «A Pp. 534. §-ában említett nyilván helytelen ténybeli következtetésről pedig csak akkor lehet szó, ha az okszerűség egyenesen kizárja azt, hogy valamely tényből a bíróság által megállapított ténybeli következtetést le lehessen vonni, de nem forog fenn ez az eset akkor, ha a bíróság — anélkül azonban, hogy ez az okszerűség szabályába ütköznék — mérlegelése körében a tényekből más következtetésekre jut, mint a felülvizsgálattal élő másodrendű alperes. A fellebbezési bíróság a Pp. 2yo. §-ának megfelelően kellően megindokolta azt is, hogy a másodrendű alperes által indítványozott további bizonyítást miért mellőzte és ez az indokolása sem eljárási szabálysértést, sem pedig okszerűtlenséget magában nem foglak. (C. P. V. 2068/1930. — 1932. III. 8.) Gyakori eset, hogy a végrehajtásilag lefoglalt követelés behajtására kirendelt ügygondnok (Vh. T. 124. §) olyan követelést kényszerül behajtani, amelynek behajtása iránt azért, mert a harmadadós a követelés fennállását általában vitássá tette, a végrehajtást szenvedő már pert tett folyamatba. Ezen esetekben az ügygondnoknak vagy a Pp. 82. §-a szerinti főbeavatkozási per, vagy pedig a végrehajtást szenvedett által már folyamatba tett