Jogállam, 1932 (31. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 3-4. szám - Az országgyűlés tagjainak összeférhetetlenségéről szóló törvényjavaslat

AZ ORSZÁGGYŰLÉS TAGJAINAK ÖSSZEFÉRHETETLENSÉGÉRŐL. 113 A 9. § a mentelmi jog nagy alkotmányos jelentőségének helyes átérzésével, minden kétség teljes eloszlatására kimondja, hogy ha az országgyűlés tagja egyéb hivatása vagy foglalkozása tekintetében az illető foglalkozási ág fegyelmi hatósága alatt áll, ellene fegyelmi eljárást csak mentelmi jogának felfüggesztése után lehet megindítani és folytatni. De e rendelkezésnek a szellemével semmiképpen sem egyeztethető össze a 9. § ama további rendelkezése, mely szerint az ilyen hivatás vagy foglalkozás teljesítésében eljáró országgyűlési tagot a bírósági tárgyalás vagy más hatósági eljárás rendjének megóvása végett szükséges törvényes intézkedésekkel szemben a mentelmi jog nem illeti meg. Hiszen a bírósági vagy más hatósági eljárás rendjének megóvására az országgyűlési tag esetleges rendzavarásával szemben elégséges a mentelmi jognak a tettenkapás esetére vonatkozó kivételes elve akkor is, ha az az országgyűlési képviselő vagy felsőházi tag, aki a bírósági tárgyaláson vagy más hatósági eljáráson hivatásának vagy foglalkozásának teljesítésében eljárva valamely minőségben résztvesz, pl. nem valami véresszájú demagóg politikai agitátor, hanem csak egy hites szakértőként szereplő műegyetemi tanár, orvosprofesszor vagy akár csak egy hivatásában eljáró egyszerű ügyvéd. A közben járási összeférhetetlenség körében a törvényjavaslat az országgyűlés tagjait szigorúan eltiltja a kijáró-zugírászat minden formájától. Az ügyvédi kar bizonyára azzal a reménnyel fog erről tudomást szerezni, hogy az igazságügyminisztérium most már azzal a törvényjavaslattal sem fog késni, mely a zugírászat egyéb fajai ellen is hathatós intézkedéseket tartalmaz oly esetekre is, ha azok alanyai nem is tagjai az országgyűlésnek. Az ügyvédi kar, mely e téren is csak közérdeket ismer és nem hajlandó a közélet tisztaságának követelményeivel szemben az ügyvédi kar egy kategóriájának a külön érdekeit sem honorálni, kétségtelenül helyeselni fogja, hogy a törvényjavaslat szerint az országgyűlési tag, ha egyszersmind ügyvéd, ügyfeleit csupán bíróság előtt van jogosítva minden ügyben képviselni, közigazgatási hatóságok előtt pedig csupán olyan ügyekben, amely ügyek hivatalból vagy jogorvoslat esetében a rendes bírósághoz mennek át, vagy amelyekben a köza javaslat egészére, — hogy a törvényjavaslat rendelkezéseinek nemcsak néhány lényegbevágóbb módosítása és kiegészítése kívánatos, hanem szükséges azoknak néhány olyan látszólag inkább csak szövegezdsbeli simítása is, melyek elmaradása a javaslatnak igen helyes elgondolásokból fakadó nem egy intézkedését a gyakorlatban könnyen teljesen hatástalanná tehetné.