Jogállam, 1932 (31. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 3-4. szám - Az országgyűlés tagjainak összeférhetetlenségéről szóló törvényjavaslat

114 Dr. TIHANYI LAJOS. igazgatási bírósághoz van helye panasznak. Sőt tekintettel arra, hogy az országgyűlési tag e hivatása ránézve erkölcsi lehetetlenséggé látszik tenni az állam elleni perekben való képviseletet, különösen mikor e perek megindítása természetszerűleg az egyesség útján való elintézés célzatát is szolgálja, helyénvalónak látszik az ügyvédség és országgyűlési tagság relációjában az összeférhetetlenséget még az állam és köztestületek elleni perekben való képviselet ügyére is kiterjeszteni. Az összeférhetetlenség egyéb eseteinek fejezetében igen nagy alkotmányos jelentőségű a törvényjavaslat 26. §-ának az az elve, mely szerint az országgyűlési képviselő és az a felsőházi tag, aki választás alapján tagja a felsőháznak, összeférhetetlen helyzetbe jut, ha egy ülésszak alatt a Ház a házszabályok alapján már harmadízben határozta el a Ház üléséből való kizárását olyan magatartás miatt, amellyel az országgyűlés munkarendjét, hivatásához nem méltó módon, súlyosan megzavarta és ennélfogva alaposan feltehető, hogy az országgyűlési tagságának fennmaradása a törvényhozás eredményes működését veszélyeztetné. A törvényjavaslat az országgyűlési összeférhetetlenségi bíróság szervezetére nézve igen szabatos rendelkezéseket tartalmaz, e bíróságot a két Ház tagjaiból alakítva. E bíróságba 9—9 tagot a két Ház elnökei jelölnek ki a saját Házukból. E 18 tagból sorsolás útján alakul ki az elnökkel és két póttaggal együtt hét tagból álló tanács. E vegyesbíróság szervezését a törvényjavaslat azzal indokolja, hogy a felsőház bírói, ügyvédi vagy jogtanári képesítésű tagjai a szakszerűségnek, az országgyűlési képviselőtagjai pedig a parlamentáris gondolkodásnak az érvényesülését biztosítják s a két Ház tagjaiból való alakulás már magában véve is biztosíték az egyoldalú pártpolitikai szempont uralma ellen. Én azt hiszem, hogy mind e szempontok biztosítására alkalmasabb volna az olyan vegyes bíróság, mely felerészben a közigazgatási bíróságnak, felerészben pedig az országgyűlés illető Házának a tagjaiból alakulna s az ilyen szervezet jobban megóvná a két Ház autonómiáját egymással szemben is. És ez utóbbi szempont súlyát növeli, hogy a törvényjavaslat e bíróságnak a mandátumelvonás jogát is megadná. A pártpolitikusok részvételével alakuló bíróságnak ily jogosultsága pedig különösen aggályossá válik akkor, amidőn azt látjuk, hogy a törvényjavaslatban a mandátummegvonás alapjául konstruált tényálladékok között olyanok is vannak, amelyek határainak a bírói diszkréciótól való függés bizonyos elaszticitást is ad.