Jogállam, 1932 (31. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 3-4. szám - Az országgyűlés tagjainak összeférhetetlenségéről szóló törvényjavaslat

112 Dr. TIHANYI LAJOS. ha a felszólalás személyes megtámadás visszautasítására irányul. E rendelkezés szövegezése azonban oly irányban szabatosítandó, hogy ez minden kétséget kizáróan tiltsa az olyan országgyűlési tag részéről is a felszólalást és általában a tanácskozásban és határozathozatalban való részvételt, aki nem egy-egy konkrét ügyre vállalt megbízása körében képvisel valamely magánérdeket, hanem az illető ügyben mint valamely nyerészkedésre irányuló vállalat igazgatóságának, felügyelőbizottságának, ügyvezetésének tagja. Ez irányban annál szükségesebb a szabatosítás, mert míg a törvényjavaslat 10. §-a az időszaki lapok felelős szerkesztőjére és kiadójára abszolút összeférhetetlenséget mond ki, tekintet nélkül arra, hogy ez állását országgyűlési tagságának tartama alatt vagy ezt már megelőzőleg nyerte-e el, a II. § az előbb említett vállalati állások ügyében csak akkor állapít meg összeférhetetlenséget, ha az is megállapítható, hogy valaki az ily vállalati megbízást egyedül az országgyűlési tagságra tekintettel nyerte el és gazdasági téren korábban hivatásszerűen nem is tevékenykedett. A közélet tisztasága érdekében csak sajnálni lehet, hogy a törvényjavaslat az érdekeltségi összeférhetetlenség alapelvei ügyében nemcsak továbbépített, hanem bizonyos irányokban le is tért Szilágyi Dezső törvényének puritán szigorúságú talajáról. A törvényjavaslat szerint pl. ott, ahol már a hites könyvszakértői, jogtanácsosi, felszámolói alkalmazás is inkompatibilis helyzetet jelent, a tulajdonostársi minőség csak akkor, ha tulajdonhányada egyharmadnál nagyobb. A hárommilliós vállalatban való egymilliós részesedés nem szül inkompatibilitást, a 40,000 pengősből 20,000 pengős, igen. A törvényjavaslat szavai pedig még arra is alapot nyújtanak, hogy ott, ahol valamely vállalatban, üzemben az állam vagy más köztestület csupán felerésznél kisebb mérvben van érdekelve, inkompatibilitás ne is legyen megállapítható. Kétségtelen, hogy nemzetünk mai helyzetében különöse'n kívánatos a közgazdasági érdekek lehető honorálása. Minthogy azonban tartani kell attól, hogy a törvényjavaslat nagy megértése ezek ügyében gyakorlati hatásukban jórészt értéktelenekké teheti a törvényjavaslat érdekeltségi összeférhetetlenségi rendelkezéseit, kívánatos volna, hogy az érdekeltségi összeférhetetlenségi esetek szakaszaiban se enyhítsen majd az új törvény a Szilágyi Dezső törvényének alapelvein.1 1 Talán helyén való itt megjegyeznem, — és pedig nemcsak az érdekeltségi összeférhetetlenségre szóló szakaszokra vonatkozólag, hanem