Jogállam, 1932 (31. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 3-4. szám - A férj holtá nyilvánítása után született gyermek jogi helyzete

104 KÓRÓDY LAJOS. A jogfejlődésnek ilyen téves irányban eltévelyedni és a bírói gyakorlatnak ilyen természetellenes jogszabályt erőszakolni nem szabad. Mert a bírói ítélkezést a való élettől elvonatkoztatni nem lehet. Az eszményien jó ítélkezésnek, nemcsak a jogászok számára, de a laikus jogkereső közönség széles rétegei részére is meggyőzőnek és megnyugvást keltőnek kell lenni. De hogyan nyugodjon bele a bírói ítélkezésbe például, az a józanul gondolkozó falusi földmíves, ha jogerős bírói ítélet azt adja tudtára, hogy a világháború kitörésekor a harctérre vonult s azóta magáról semmi életjelt nem adott s már bíróilag holttá is nyilvánított Nagy József feleségének 12 év után született gyermekét a Nagy József törvényes gyermekének kell tekinteni? Lehet-e csodálkozni azon, ha a nép egyszerű, de józan gondolkozású fia erre az ítéleti döntésre akként fakad ki, hogy : «Úri huncvutság az csak, hogy az az ötéves kis gyermek a 17 év óta a háborúban odaveszett Nagy Jóska gyermeke lehessem). Az egyszerű falusi gazdálkodónak az ilyen kifakadása felett pedig nem lehet fölényes mosollyal napirendre térni! Mert ez a kifakadás, a benne rejlő megdönthetetlen igazságnál fogva, lesújtó erejű és felette alkalmas arra, hogy a bírói ítélkezés tekintélyét tökéletesen megingassa. Engem — mint a magyar igazságszolgáltatásnak igénytelen, de a bírói hivatás iránt rajongó szeretettel eltelt szerény munkását — a dr. Tóth kúriai bíró úr által támadott cikkem megírására éppen az indított, hogy a magyar igazságszolgáltatásnak a tekintélyét féltem a természet törvényével ellenkező olyan erőszakolt jogszabálynak az állandósulásától, amely éppen a jelen jogi vitában szőnyegen van. Dr. Tóth kúriai bíró úr, hivatkozott cikkében, a magyar legfelsőbb bíróságra hivatkozva, azt a kijelentést is teszi, hogy : «A Kúria álláspontjának támadása, az adott esetben, egyszerűen gáncs, tehát sértő.)) Ez a megállapítása azonban — szerény véleményem szerint — szintén nem helytálló, mert — mint már említettem — a Kúria III. polgári tanácsának szóbanforgó álláspontja magára a Kúriára nézve sem kötelező. Annak bírálata tehát, a legfelsőbb bíróságra annyival kevésbbé lehet sértő, mert a jogtudomány művelője, ha valamely jogszabálynak a helytelen voltát felismeri, — legyen az akár kúriai döntvényben, vagy éppen élő törvényben lefektetve — azt a jogszabályt és a mellette meg-