Jogállam, 1931 (30. évfolyam, 1-10. szám)

1931 / 9-10. szám - Gondolatok az aranypengőről

IRODALOM. 439 akkor, amikor első önálló tudományos munkája megjelent, amikor is e sorok íróját kérte fel arra, hogy első önálló művét bevezetéssel ellássam. Életemnek és nagyon szerény irodalmi működésemnek ma is egyik büszkesége, hogy így Heller Eriket én vezettem be a büntetőjogi irodalomba. A most említett munka megjelenése óta majdnem két évtized műit el. Az akkori fiatal kezdő a legteljesebb mértékben beváltotta azokat a várakozásokat, miket jövöjéhez fűztem. Évek óta egyetemi tanszéket tölt be, s nagy és előkelő irodalmi működésre tekinthet vissza. És most önálló tankönyvvel lép a nyilvánosság elé. Szerző irodalmi működésével a múltban is több izben volt alkalmam foglalkozni. És ezek az alkalmak is irodalmi működésemnek felejthetetlen emlékei közé tartoznak. A háború első esztendejében jelent meg szerzőnek a Becsület Védelméről szóló törvényhez írt kommentárja. Erről a munkáról a Bűnügyi Szemlében írtam ismertetést, s ez ismertetésben több komoly bíráló megjegyzést tettem. Szerző megjegyzéseimre ugyanezen szaklapban válaszolt, de hogy ezeket meg is szívelte, annak tanújelét adta másfél év múlva, mikor a Hatóságok Büntetőjogi Védelméről szóló törvényhez írt kommentárja megjelent. E művében ugyanis megfogadta a korábbi művéről írt bírálatomban adott jó tanácsokat, sőt az előszóban ki is emelte, hogy a bírálat hatása alatt követ más eljárást, mint követett a Becsület Védelméről szóló törvényhez írt kommentárjában. Miután így szerző épp e sorok írójával szemben adta fényes tanújelét annak, hogy a szigorú, de pártatlan kritika iránt erős érzéke van : sem az a viszony, mely szerzőhöz fűz, sem az előttem fekvő mű fölötti teljes és legmelegebb elismerés nem tart vissza attól, hogy kritikai észrevételeimet megtegyem. Szerző az előszóban jelzi, hogy csonka anyaggal lép az olvasó közönség elé. A munka nem az egész általános részt tartalmazza, csupán annak első részét. A második kötet fogja tárgyalni a büntethetőséget megszüntető és kizáró okokat, a büntetéseket, biztonsági rendszabályokat, nevelőintézkedéseket, a katonai büntetőjogot, a fiatalkorúak büntetőjogát, sajtóbüntetőjogot, statáriális büntetőjogot. Az előttem fekvő mű tehát egy hatalmas nagynak Ígérkező tankönyvnek képezi első kötetét. Az előszóban foglalkozik szerző az anyag elrendezésének kérdésével is. Mint legtöbb tankönyvíró, szerző is a tudományos