Jogállam, 1931 (30. évfolyam, 1-10. szám)

1931 / 9-10. szám - Gondolatok az aranypengőről

440 IRODALOM. rendszert választja. És az kétségtelen, hogy a tankönyv céljainak e rendszer inkább megfelel, bár a gyakorlati szakember a legális rendszerrel inkább rokonszenvez. Az előszóban már jelzi szerző, hogy nézete egyben-másban eltér más állásfoglallásoktól. És ez tényleg így is van. Szerző fejtegetései minden vonatkozásban érdekesek, tudományos felfogása minden kérdésben figyelemreméltó, azonban több kérdésben magában álló, és nem egy ponton ellentétes a joggyakorlatban megnyilatkozó felfogással. A visszaható erő kérdésében szerző azt az elméleti álláspontot teszi magáévá, melyet egy 1916-ban megjelent dolgozatában Angyal Pál fejtett ki. Azt az elméleti felfogást hirdeti, hogy e büntető jogszabálynak, mint általában minden jogszabálynak, mindig visszaható ereje van (96. L). E felfogás folyományakép hirdeti, hogy az új törvény szigorúbb rendelkezésének is visszaható ereje van (99. 1.). Helyesen mondja szerző, hogy a klasszikus büntetőjognak axiómája az a tan, mely szerint a büntető rendelkezést nem szabad visszaható erővel felruházni. De ez az axióma nagyon helyes. Elméletileg lehet más álláspontot elfoglalni, de akik a B. T. K. 1. és 2. §-ának szellemében éltük le életünket, aligha tudnók ezt az axiómát feledni. Egyébként szerző maga is beismeri, miszerint az az elv, hogy a büntetőtörvényt nem szabad visszaható erővel felruházni, ma is a köztudatban él, s attól törvényhozásunk csak a vüágháború eseményei által bekövetkezett rendkívüli közállapotok hatása alatt tért el (103., 104. 1.). Hozzátehetjük, hogy amikor a törvényhozás egyes kivételes esetekben ettől az elvtől eltért, azt nagy óvatossággal tette, és a jogászság a törvényes jogelvtől való ez eltéréseket még így is nagy idegenkedéssel fogadta. A correctionalisatio kérdésében azt tanítja szerző, hogy ha a bíróság a Btk. 66. vagy 72. §-ának alkalmazása mellett szab ki bűntettet képező cselekményre vétségi büntetést, ez által a cselekmény (ellentétben a Btk. 92. §-ának alkalmazásától) nem alakul át bűntettből vétséggé (118. 1.). Ez az álláspont ellenkezik az elmélet (Angyal, Finkey, Edvi Illés, Heil Fausztin, Irk Albert) tanításával s a bíróságok gyakorlatával. A bírói gyakorlatban soha nem volt vitás, hogy a bűntettet képező cselekmény a Btk. 66. és 72. §-ának alkalmazása esetében éppen úgy vétséggé alakulhat, mint a 92. § alkalmazása esetében. És ez álláspont helyességéhez nem is férhet szó. Mert