Jogállam, 1931 (30. évfolyam, 1-10. szám)

1931 / 9-10. szám - Gondolatok az aranypengőről

426 Dr. BLAU GYÖRGY. helyesen már Bátor Viktor (Keresk. Jog 1931. 8—9. sz. 147. lap). A megvalósítás lehetőségei ma homályban vannak. Gyakori a praxisban, hogy lejárt valutatartozását az adós ki akarja fizetni, éspedig hivatalos árfolyamon számított egyenértékkel (pengőben), de a hitelező nem fogadja el, mire az adós a pengőösszeget bírói letétbe tévén, nyugtára, illetve jelzálog törlésére perel. Nem-effektív valutánál, amelyet azelőtt is lehetett belföldi pénzben fizetni, egyáltalán nem kérdéses, hogy az adósnak igaza van. De nézetem szerint ugyanez a helyzet, az új rendeletek folytán, még effektivitás kikötésénél is, mivel az effektív teljesítés (hacsak nem ad rá a Nemzeti Bank engedélyt, illetve valutát is), tilossá és jogilag lehetetlenné vált. A lehetetlenült modalitás helyébe szükségszerűleg a megmaradt modalitásnak : a belföldi pénzzel lerovásnak, kell lépnie (analógia ex MTjav. 1107. §). Az adósnak joga is, és sokszor fontos és halaszthatatlan érdeke, hogy a függő helyzetet tisztázhassa, ingatlanát tehermentesíthesse. A hitelező egyoldalúlag nem is halaszthatja a lebonyolítást bizonytalan jövő időpontra (amikor majd a devizagazdálkodás megszűnt), ehhez kifejezett törvényi engedélyt kellene kapnia. (Ilyen volt az aranytartozásokra a 9420/1914. M. E., 3. §. mely halasztásokat csak a 950/1923. M. E. oldotta aztán fel; most ily § nincs.) Céltalan egyes hitelezők oly eljárása is, hogy valutakövetelésük pengőegyenértékét elfogadják, de csak «letétileg» és a későbbi elszámolás, pótkövetelés jogának fenntartásával: mert ha netán esnék a pengő s a pótelszámoláskor a valuta többet is érne papírpengőben, viszont az adós mostani pengőfizetése valorizáltan lenne beszámítandó vagy visszafizetendő, tehát kimerítené az annakidejéni pengőaequivalenst is. (Hasonlóan már Görög Fr. 1931. okt. 22-i zárszavában a valutajogi ankéten.) Legfeljebb azon esetekre lenne, de lege ferenda, kivételesen helyén, hogy a hitelező egyoldalúan halaszthassa a dolgot, amelyekben a hitelező külföldi, vagy belföldi ugyan, de ugyanazon összeggel kimutathatóan a külföldre tartozik. Egyéb esetekben reális valutaárfolyamok mellett a hitelezőre materialiter semmi sérelemmel nem jár az, hogy effektív valuta helyett annak pengőegyenértékét kapja. Az érintett nehézségek mutatják, mily szerencse a valorizációs igazság szempontjából is, hogy a pengő stabil; ha nem lenne az, úgy az aranypengőrendszer aligha bizonyulna oly bűvös panacaeának, mint hívei hirdetik.