Jogállam, 1931 (30. évfolyam, 1-10. szám)

1931 / 9-10. szám - Gondolatok az aranypengőről

GONDOLATSOR AZ ARANYBENGŐRŐL. A rendeletek nem indexpengő, hanem aranypengő iránt intézkednek. A pénzhitelező vagy pénztulajdonos nem szorítható méltányosan indexpénzre, amikor az index aranyban esik : mert amikor viszont az index aranyban emelkedik (volt már, hogy 200 % fölé is), akkor az állam nem pótolja részére a hiányzó aranyat. Pénz nemcsak folyó-havi belföldi fogyasztásra lehet szánva, hanem távoli jövőre is (takarékosság), esetleg külföldi célokra (külföldi tartozás fizetése, utazás) : amely körökben az index egymaga, aranybeli stabilitás nélkül, nem segít. Egyébként az index-szemlélet átvezet oly lehetőségekre, mint pl. : a) Ne tartsák a pénzhitelező pozícióját változatlan indexszinten ; ha általában a belföld szegényedik, szegényedjék ő is ugyanolyan átlagos mértékben : necsak nominaliter, hanem realiter (indexben) is. (Zeiler szisztémája.) b) Némely társadalmi, politikai stb. irányok szerint : szegényedjék a pénzhitelező nagyobb arányban, mint a többi gazdasági réteg ... — Veszélyes lejtője a felfogásoknak. Kérdés, lehet-e ma, az aranypengő II. tézise mellett, bármiféle valorizációs klauzulát egyáltalán hatályosan létesíteni? Avagy kizárólag a hivatalos aranypengőkurzusra (s azzal kongruensekre) van szorítva minden pénzhitelező? Úgy hiszem, legfeljebb effektív színaranyra (rudakra, de nem idegen aranypénzre!) szabadna kikötést tenni, ez pedig telekkönyvileg nem jegyezhető be. (Jelzálogtörvény 7. § 1. bek. 2. mondat, mely eltörölte az 1923 : XXXVIII. tc. 1. §-át.) Kérdés, hogy a régebben épp «aranypengő»-ben (e szóval, vagy kapcsolatos körülírással) létesített, t. i. a szabad piaci aranyárakra gondoló, kikötések redukálva vannak-e a mostani rendeletszerü, hivatalos kurzust nyújtó aranypengőre? Kérdés, hogy a régebben idegen pénzre eszközölt, szintén szabad piaci valuta-árakra gondoló, klauzulák redukáltattak-e a Nemzeti Bank hivatalos árfolyamaira? Feltehetőleg: igen! (Ex 4500/1931. M. E., 6. § 2. bek.) Mindenesetre figyelmet érdemel, hogy ekként a valorizációt hirdető aranypengő nagyjából kizárná a felek ügyleti önvédelmét. De nincs-e a ratio juris ellen, hogy egy átértékelési rendszerből azt értelmezzük ki, hogy «pengő egyenlő pengő», illetve: «aranypengő egyenlő aranypengő»? Gazdasági és igazságossági követelmény : minél reálisabb árfolyamok, és minél szabadabb kéz az ügyletkötők számára. Elvileg