Jogállam, 1931 (30. évfolyam, 1-10. szám)

1931 / 9-10. szám - Gondolatok az aranypengőről

GONDOLATSOR AZ ARANYPENGŐRŐL. 423 (1928 : XII. 4. § 1. p. : kölcsön, kapcsolatban 28. §-sal: jelzálogjog) ; 4. 100 %-ot ígér minden ügyben, — míg a régi valorizáció elvileg inkább a mérsékléses (rész-) átértékelés alapján állt, s az adósnak tartozása eredeti arany terhét jórészt elengedte akkor is, amikor egyáltalán valorizált (1928 : XII. 12. §, és judikatura). Hogy az aranypengőben rejlő ezen meglepő Ígéretek realiter keresztülvihetők lennének-e, az gazdasági vizsgálatra szorul. Földés házbirtok, ipar, kereskedelem stb., szóval a végső adósok csak az esetben bírják el a 100 %-os átértékelést, ha a szükséges összegeket a szabad piacon, termeivényeik eladásánál stb. ki tudják gazdálkodni, — illetve ha pénzromlás nélkül is 100 %-ban fizetőképesek. E tekintetben aggályokat keltenek : földteherrendezés, végrehajtási korlátozások, kényszeregyességek árja.— Pénzintézetek és más átmenő pozíciókban levők (kik nagyjából ugyanakkora pénzösszegeket követelnek adósaiktól, mint amennyivel hitelezőiknek tartoznak) csak akkor bírják a 100 %-os átértékelést, ha azt az ő adósaik bírják ; másként — adósaiknak giránsai lévén hitelezőikkel szemben — maguk vesztenek azon, hogy adósaik nem fizetnek aranyban 100 %-ot. — Az különben tévedés, hogy a kincstár érdekelve van az aranypengőrendszerben : annak híján is növelheti bevételeit (adóemelés), és csökkentheti kiadásait (alkalmazottai fizetésének leszállítása), akár stabil, akár romló pénz mellett; legjobb esetben, ha t. i. budgetje egyensúlyban van, érdektelen a kérdésben, mert ugyanannyit követel és vesz be, amennyit kiad, illetve amennyivel tartozik. Akinek aktívája Sachwert, s arra pénzben tartozik, az az aranypengő ellen érdekeltnek tarthatja magát, vagyis esetleg inflációt, pénzromlást óhajthat minden valorizáció nélkül. A netáni ily tendenciákkal —• mint egyoldalú igazságtalanságra vezethetőkkel — szembeszállni, a kormányt ebben támogatni : ez szerintem a jogászság erkölcsi feladata. Az aranypengő I. tézise a valorizáció hívei számára a legsplendidebb igéret, amely elképzelhető, szinte földöntúli, plátói eszméje az átértékelésnek. Az aranypengő II. tézisét («egy aranypengő = egy papírpengő») nem elszigetelt valaminek kell nézni, hanem a kötött devizagazdálkodás integráns alkatrészének. Amikor a Nemzeti Bank kimondja, hogy pl. egy dollár ennyi (papír-)pengő ; ezzel — minthogy a dollár, honi törvénye szerint, pontos számszerű reláció-