Jogállam, 1931 (30. évfolyam, 1-10. szám)

1931 / 9-10. szám - Ügyvédek az országgyűlésen

ÜGYVÉDEK AZ ORSZÁGGYŰLÉSEN. 385 is következménye, de a közbenjárást különben is általában, igen nehéz ellenőrizni. Ügyvéd ellen összeférhetetlenségi bejelentés alig is történt.1 Megemlítem még, hogy a törvényjavaslat 3. §-ának a tárgyalásánál Rakovszky István javasolta annak kimondását, hogy ne lehessen országgyűlési képviselő, aki képviselői tisztét üzleti levelein feltünteti vagy feltüntetni engedi. Bár'ezt az indítványt nem az ügyvédekre vonatkozólag tette, mégis érdekes annyiban, mert a képviselői állás felhasználásával folytatott tisztességtelen verseny leküzdésére az első kísérlet. Rakovszky indítványát nem fogadták el. II. Az 1901 : XXIV. törvénycikkbe foglalt összeférhetetlenségi törvénynek újabban napirendre került reformja következtében valószínűen megint vita tárgya lesz az ügyvéd-képviselők helyzetének a szabályozása. Az kétségtelen, hogy az ügyvédi, kar képviselői az országgyűlésen ma is nagyon értékes működést fejtenek ki, és így nem lehet szó arról, hogy őket az országgyűlésből teljesen kizárjuk. De az is kétségtelen, hogy jelentkeznek visszásságok, amelyeknek megelőzésére és kiküszöbölésére törekednünk kell. A képviselő-ügyvéd ugyanis ügyvédkartársaival szemben több szempontból is feltétlenül előnyös helyzetben van. Elsősorban is védi őt a mentelmi jog, aminek következtében akadálytalanabbul járhat el. Másodsorban országgyűlési tagsága neki olyan tekintélyt biztosít, amelyet a kormánytól függő közigazgatási hatóságoknál ügyfelei érdekében szabadon tud érvényesíteni. Figyelembé jön továbbá, hogy a képviselő minden valószínűség szerint az ügyvédi gyakorlat minél gyümölcsözőbb kiterjesztésére fog törekedni, ami elvonhatja törvényhozói munkájának lelkiismeretes teljesítésétől.. Végre még törvényhozói függetlenségét is befolyásolhatja az, hogy a kormányhatóságoknál való eljárásainak sikere érdekében a kormánnyal lehetőleg jó viszonyt igyekszik fenntartani. Kialakul az ügynevezett «kijáró» ügyvédeknek nem túlságosan szimpatikus típusa, amely nem annyira jogi tudásának alaposságával, tehát ügyvédi képességeivel, mint inkább összeköttetéseivel, képviselői befolyásával igyekszik eredményeket elérni és ezekért a kijárásokért busás tiszteletdíjakat köt ki és kap. 1 Zeller : Az országgyűlési képviselők összeférhetetlenségéről, 247— 258. lapok. ; . .