Jogállam, 1931 (30. évfolyam, 1-10. szám)

1931 / 7-8. szám - Nemzetközi magánjogi szabályok a kir. Kúria újabb joggyakorlatában

JOGGYAKORLAT. felperes írásban és szóval kijelentette, hogy ha alperesek jogelődje neki pénzt nem ad, viszonyát felesége előtt felfedi. (K. P. III. 5294/1930. 931. VI. 2.) Ellenben az alperesnek a felperes nyomasztó helyzetéről való puszta tudomása a felperes által kényszerhelyzetre való hivatkozással megtámadott szerződés érvénytelenítésének alapjául nem szolgálhat. (K. P. I. 2146/1929. 1931. V. 21.) 3. A mérséklést illetően szabály az (egyezően az MTK. jav. 1060. §-al), hogy csak a túlságosan magas összegű foglaló vagy kötbér mérsékelhető a méltányosság szerint és hogy a méltányos összeg meghatározásában a hitelezőnek nemcsak vagyoni érdekét, hanem a teljesítéshez fűződő minden egyéb jogosult érdekét is számba kell venni. Ezzel szemben a Kúria szerint egyedül az a körülmény, hogy felperesek kellő megfontolás nélkül bocsátkoztak be saját beismerésük szerint a vételbe, nem törvényes ok arra, hogy a másik fél rovására annak a veszteségnek elhárítását vagy mérséklését kérhessék, amely őket végeredményben abból érte, hogy számításaik és feltevéseik be nem következtek. (K. P. VI. 61/1931. IV. 29.) 4. Amikor a felperes a főadósok ingó dolgaira végrehajtást is vezetett és abból teljes kielégítést nem nyert, az ingatlanokon szerzett jelzálogjogból pedig az előző tehertételek miatt kielégítés keresése céltalan volna, hitelt érdemlő módon van kimutatva, hogy a felperes követelését a főadóstól be nem hajthatja, ezért az alperes, mint kezes a hitelező kielégítését a sortartás kifogása alapján többé meg nem tagadhatja. A MTK. jav. 1206. és 1208. §§. 3. bekezdésével egyező ezen jogszabályokhoz még hozzáteszi a Kúria azt is, hogy az alperes kezességvállalása határidőhöz kötött teljesítésre vonatkozott, amely időpontnak eredménytelen beálltával az ő kötelezettsége is ipso jure beállott: ezért a szerződő felek megállapodása szerint a felperes nem is tartozott a főadósok ellen további behajtási lépéseket tenni, hanem követelhette a teljesítést közvetlenül az alperestől. (K. P. VI. 7658/1930. 931. IV. 10.) III. 1. Oly jogszabály nincs — állapítja meg a kir. Kúria P. I. 1968/1929. sz. alatt — amely meghatározná, hogy az ági érték biztosítása csak letétbehelyezés útján történhetik, ellenkezőleg a jogosultnak az érdekeinek megfelelő más (pl. jelzálogi) biztosítással is meg kell elégednie. (1931. IV. 29.) 2. Az örökhagyó vagyonában a végrendelkezés után bekövetkezett változások esetén is a lehetőséghez képest az örökhagyó intencióinak megfelelően érvényt kell szerezni a végrendeletnek. (K. P. I. 1148/1929. 931. IV. 10.)