Jogállam, 1931 (30. évfolyam, 1-10. szám)
1931 / 7-8. szám - Nemzetközi magánjogi szabályok a kir. Kúria újabb joggyakorlatában
JOGGYAKORLAT. 361 3. A végrendelet elfogadása vagy el nem fogadása minden örökösnek egyéni joga, azért a végrendeletet az azt elfogadó örökösök közti jogviszonyban nem lehet érvénytelennek kimondani. (K. P. I. 5464/ 1930. 931. V. 5.) 4. A végrendelet alakszerűsége köréből kiemeljük az alábbiakat : Az örökhagyó pótvégrendeletének felolvasása után a jegyzőnek arra a kérdésére, jól van-e... csupán annyit válaszolt «Jól van, jegyző úr». Az örökhagyónak ez a nyilatkozata teljesen egyértelmű az i8j6 :XVI. tc. 5. §-a szerint a végrendelkező részéről megkívánt azzal a kijelentéssel, hogy a felolvasott okirat az ő végrendeletét tartalmazza. (K. P. L 1211/1929. 931. IV. 17.) A törvénynek a végrendelet önkezű aláírása tekintetében támasztott követelménye eltérő rendelkezése hiányában a végrendeletnek kézjeggyel való ellátása esetén is alkalmazandó, minél fogva a kézjegy csak akkor érvényes,, ha a végrendelkező az okiratot önkezűleg látja el vele, amivel a bírói gyakolat értelmében egyenlő jelentőségű, ha a végrendelkező a kéz jegy tevéshez a tollat megfogja, de nem érvényes a kézjegy akkor, ha a kézjegyet ily toll fogás nélkül más teszi — bár megbízás alapján — az okiratra. A tollfogás megtörténtének az okiraton való külön igazolását azonban a bírói gyakorlat nem kívánja meg. (K. P. I. 2935/1929. 931. VI. 16.) Ennek megtörténte a végrendelet érvényességét vitató alperes által bizonyítandó. Dr. Zoltán József. II. Perjog. Az alsóbíróságok, mondhatni állandóan és egybehangzóan azt a gyakorlatot folytatják, hogy ha a pernyertes felperes, az alperes kellő időben benyújtott fellebbezését figyelmen kívül hagyva, kielégítési végrehajtás elrendelését kéri, a bíróság az É. T. 51. §-ának feltételeit megállapítván, a kielégítési végrehajtás helyett biztosítási végrehajtást rendel el. A Kúria most véget vetett ennek a gyakorlatnak, kimondván, hogy «a kielégítési végrehajtás iránti kérelemben a más jogi természetű biztosítási végrehajtás iránti kérelem is benne nem foglaltatik.)) (C. Pk. V. 1368/1931. —\ 1931. V. 9.) Úgy érezzük, hogy gyakorlatilag mindenesetre az alsóbíróságok gyakorlata helyes. De méltányosabb is és célszerűbb is, mert eliminálja az újra beadandó biztosítási végrehajtás iránti kérelmet és annak elintézését, és mellőzi az ügyvédre és a bíróságra háruló hiábavaló munkatöbbletet. Miért kell a Kúriának a jó praktikumot hatályon kívül helyeznie, mikor ilyeneket inkább meghonosítania kellene?