Jogállam, 1931 (30. évfolyam, 1-10. szám)

1931 / 7-8. szám - A diplomáciai képviselők alaki vagy anyagi büntetőjogi mentességet élveznek-e?

A DIPLOMÁCIAI KÉPVISELŐK BÜNTETŐJOGI MENTESSÉGE. 339 ségeivel és hivatásának szabad gyakorlatával. Az alakijogi mentesség elméletének hívei szerint a diplomáciai képviselőre nézve az a tudat, hogy öt virtualiter kötik a fogadó állam anyagi büntetőtörvényei, semmi nyugtalanítót nem tartalmaz, mivel azok igazságos alkalmazását állítólag biztosítja az a körülmény, hogy a diplomáciai képviselő felett nem a helyi bíróságok, hanem saját hazájájának a bíróságai fognak ítékezni. Ez az érv azonban csak akkor állhatna meg, ha a büntetőjogi mentességnek egyszerű perjogi mentességgé való lefokozása egyben nem jelentené azt is, hogy a diplomáciai küldetés megszűnésével a fogadó állam területén maradó vagy oda később visszatérő diplomáciai képviselőt a már megszűnt kiváltság tartama alatt elkövetett bűncselekményekért maga a fogadó állam is felelősségre vonhatja. Egyes írók az anyagi jogi mentesség fennforgását már csak azért sem akarják elismerni, mert nem tudják elképzelni, hogy a követre nézve ne legyenek kötelezők — legalább is mint lex imperfecta — azok a büntető rendelkezések, amelyeket a fogadó állam saját személyiségének védelmére alkotott. Nyilvánvaló ugyanis, mondják, hogy a követ tiszteletben köteles tartani a fogadó állam területének, alkotmányának, társadalmi rendjének védelmére vonatkozó rendelkezéseket. Ha felmentenénk őt a fogadó állam törvényeinek kötelező ereje alól, ezek a nagy érdekek teljesen védtelenül maradnának, mivel a küldő állam büntetőtörvénye, amelyet az anyagijogi mentesség hívei szerint a követ állomáshelyére magával visz, ezeknek a javaknak a megóvásáról vagy egyáltalában nem vagy nem kellő szigorral gondoskodik. Ez az érv azonban szerintem nem állhat meg, mivel a fogadó állam és a követ közötti jogviszonyt a nemzetközi jog rendelkezései szabályozzák. Ezek határozzák meg, hogy mennyiben köteles a követ a fogadó állam személyisége ellen irányuló támadásoktól, pld. az államfő ellen irányuló összeesküvés szervezésétől, polgárháború, lázadás szításától tartózkodni. Ezek az általános elvek minden államban egyformán kötelezik a követeket és függetlenek azoktól a büntetőjogi rendelkezésektől, amelyeket az egyes államok a saját védelmükre — néha igazán túlzott idegességgel és érzékenységgel — megalkottak. Ennek a közjogi viszonynak a szabályozására nincsen szükség büntetőjogra, sőt, amint azt alább látni fogjuk, egyenesen veszedelmes is volna, ha ebben a kérdésben a büntetőjogi szempont uralkodna. Az az elmélet, amely szerint a diplomáciai képviselők csak