Jogállam, 1931 (30. évfolyam, 1-10. szám)
1931 / 7-8. szám - A diplomáciai képviselők alaki vagy anyagi büntetőjogi mentességet élveznek-e?
340 Dr. SZONDY VIKTOR. alakijogi mentességet élveznek, legalaposabb kifejtést Belingnek «Die strafrechtliche Bedeutung der Exterritorialitát» című művében (Breslau 1896) nyert. Beling gondolatmenetének a kiinduló pontját az a szerintem is helyes megállapítás képezi, hogy a diplomaták kiváltságos helyzetét azzal magyarázhatjuk, hogy ők ezek nélkül a kiváltságok nélkül nem láthatnák el szabadon a nemzetközi érintkezés szempontjából oly fontos hivatalukat («ne impediatur legatio»). De ha a kiváltságok alapját csak a követi működés zavartalanságának a gondolata képezi, felmerül a kérdés, hogy a zavartalanság biztosítása érdekében szükség van-e arra, hogy a követet a fogadó állam minden törvényének a hatálya alól mentesítsük? Beling erre a kérdésre akként felel, hogy szó sem lehet a követnek a fogadó állam törvényei alól való általános mentesítéséről. A fogadó állam hatalma csak azokon az egyes pontokon szűnik meg, ahol különben a követ hivatásával össze nem egyeztethető módon korlátoztatnék. Beling állításának igazolásául arra hivatkozik, hogy az uralkodó felfogás a követeket a fogadó államban érvényes magánjogi törvényeknek teljes egészében aláveti. Eddig a pontig részemről is teljesen osztom Beling gondolatmenetét, amennyiben szerintem sem szükséges az, hogy a követet a fogadó államban fennálló minden törvény alól mentesítsük. Ami azonban azt a további érvelését illeti, amely szerint nincsen alapja annak a felfogásnak, hogy a követet magánjogi szempontból alá kell vetni a fogadó állam törvényeinek, büntetőjogi szempontból ellenben nem, szabad legyen megjegyeznem, hogy éppen a Beling-féle veszélyességi elmélet nyújt alapot ilyen megkülönböztetésre. A büntetőjogi mentesség szempontjából Beling először azt a kérdést teszi vizsgálat tárgyává, hogy a diplomáciai képviselők alá vannak-e vetve a normáknak, vagyis a fogadó államban érvényes azoknak a jogtételeknek, amelyek bizonyos emberi cselekmények jogtalanságát megállapítják. Beling szerint ez az alávetettség kétségkívül fennforog. Állításának igazolására felsorakoztatja Martensnek, Vattelnek, Mirussnak, Altnak, Bluntschlinak arra vonatkozó megállapításait, hogy a követek a fogadó államban a területenkívüliségből folyó kiváltságaik dacára sem tehetik mindig azt, ami éppen nekik tetszik, hanem tiszteletben kell tartaniok a fogadó államban érvényes törvényeket és rendeleteket. Ha a nemzetközi jog kötelezi a követeket a fogadó állam jogi javainak tiszteletben tartására, — mondja Beling — úgy nyomban alá is helyezi őket ezeknek a normáknak,