Jogállam, 1931 (30. évfolyam, 1-10. szám)

1931 / 7-8. szám - A holtnak nyilvánítás és a törvényes származás vélelme. [Hozzászólás Szászy Béla 3-4/31. sz.-ban megjelent hasonló c. cikkéhez.]

328 Dr. TÓTH GYÖRGY. szünési módot akarja érzékeltetni és a kir. Kúria állandó gyakorlata is ezzel az irodalmi értelmezéssel van teljesen összhangban.1 Ha pedig dr. Szászy önm. ama vélekedését és álláspontjának támogatására felhozott okfejtését nézzük, hogy : «a 74. § csak egy valósággal fennálló házasságra vonatkoztatható, mert csak egy valósággal fennálló házasság szünhetik meg» — akkor eme vélekedés éppen a Kúria álláspontját erősíti a tekintetben, hogy a holttányilvánítás önmagában a házasságot nem szünteti meg s így a H. T. 74 §-a értelmében az újabb házasságkötésig csakugyan jogilag fennálló házasságról van szó. Ez éppen, a fizikai szemlélettel szemben, a társadalmi erkölcs védelmére felállított jogi konstrukció: fikció. S ez a jogi gondolkozásban nem vezethet félre gyakorlati 1 I. A Szászy—Szladits-féle egyező értelmezés meglepően újszerűségére mutat az, hogy dr. Szladits 1898—1927-ig következetesen a m. kir. Kúria álláspontját tanította. így : a) A házasság megszűnése holttányilvánítás esetén. (Anyakönyvi Közlemények, 1898. 40. sz.) b) A házasságkötés szabályai. (Bp. 1899.) c) A magyar Magánjog vázlata (1902). Ez utóbbiban szórói-szóra ezt mondja : a bírói ítélettel holttányilvánítottnak a házassága magától nem szűnik meg ; de a másik félnek szabad új házasságot kötni. Ha ezt a házasságot megkötötték ... a korábbi házasság megszűnik . . . (158. lap.) Hasonlóan tanít a másik két művében. II. De nemcsak dr. Szladits, hanem 1895. X. i-je óta a magyar magánjog számottevő könyvírói is mind ezt tanították és tanítják. 1. Jellegzetes dr. Kolozsváry Bálint tanítása (kézikönyve Bp. 1911 és 1927) «. . . így a holttányilvánítás joghatálya = a halál joghatálya. Egyedül a házasság tekintetében van jogunkban némi zavar ...» Erre a némi zavarra a következőket mondja : A holttányilvánítás maga a holttányilvánítottal való házasságot nem szürfteti meg közvetlenül. Tudjuk, hogy az eltűntnek halálát az ítélet csak vélelemként veszi fel s így az illetőnek életben léte feltétlenül kizártnak nem tekinthető. Ha azonban a hátramaradt házastárs a holtnak nyilvánító ítélet alapján újra házasságra lép : ez a második házasság az eltűnttel való korábbi házasságot megszünteti, kivéve, ha . . .» (842. 1.) 2. Jancsó (Fodor : Magánjog IV. 293. 1.). A valóságos halállal a H. T. szempontjából csak bizonyos feltételek mellett egyenlő hatású : a vélelmezett halál. 3. Tóth Gáspár : A magyar házassági jog (1896). 4. Vecseklőy József : A magánjog rendszere (Bp. 1906). 4. Dr. Zahár Gyula : A magyar Magánjog (Bp. 1912). 5. Balogh Elemér : Az eltűnés és a holttányilvánítás a magyar és a német jogban (Bp. 1905). III. Végezetül a parlamenti jogügyi bizottság jelentése szerint: ... a holttányilvánítás a házassági köteléket nem oldja fel.