Jogállam, 1931 (30. évfolyam, 1-10. szám)

1931 / 7-8. szám - A holtnak nyilvánítás és a törvényes származás vélelme. [Hozzászólás Szászy Béla 3-4/31. sz.-ban megjelent hasonló c. cikkéhez.]

A HOLTNAK NYILVÁNÍTÁS VÉLELME. 325 Ezzel a felfogással szemben a H. T. 12., 22., 24. és 74. §-ok szóhangzata, intézményi jellege, a vonatkozó előkészítési anyaggal teljesen egybevágóan, azt igazolják, hogy itt nem törvényhozási ökonómia szempontjából maradt ki a holtnak nyilvánításnak a házasság megszüntetésére vonatkozó hatálya, hanem azért, mert a törvény rendszere a holtnak nyilvánítás esetében a házasságot jogilag továbbra is fennállóként kívánta szabályozni. Az akkori törvényhozás az élet szükségleteit az intézmény természetével és céljával összhangzóan a házasság jogi fennállásában találta kielégítendőnek, és az akkori kodifikátorok különböző felfogásával szemben ez a törvényi rendezés történt. Ez a rendezés mindezideig a családi jogviszonyok megítélésében egyáltalában semmiféle zavart nem okozott, mert a jogüag fennálló házassággal szemben a bírói gyakorlatban kifejlesztett jogszabályok mindenkit hozzájuttatnak a vélt sérelem orvoslásához.1 E helyen reáutalok dr. Malonyai B. cikkére (J. K. 1931. 3—4. sz.), ahol teljes részletességgel kimutatja, hogy a Győrfy-féle alaptervezetben és a következő szövegekben is — egészen a minisztertanács elé terjesztett szövegben — benne volt, hogy «a 73. § II. bekezdésében foglalt vélelem : a házasság megszűnésének a kérdésében is irányadó», azonban a parlament elé terjesztett szövegtől elkezdve a törvény szövegéig ez a vélelem kihagyatott és a jelenlegi szöveg megfelelő okadatolással került parlamenti tárgyalás alá és emelkedett törvényerőre. Dr. Szászy — valamint Szladits is — a törvény keletkezésének anyagát, valamint a magyar jogirodalom megnyilatkozásait teljesen figyelmen kívül hagyják és kodifikátori önállósággal értelmezik a H. T. 73. és 74. §-ait, úgy, amint ők ezt ma nézik, holott az ő régi munkásságuk kétségtelen bizonyságát szolgáltatja, hogy a H. T. szövegének megfelelő anyagot régen ismerték és a Kúria támadott gyakorlatával az ő régebbi ismeretök összhangban állott.2 1 A bírói gyakorlatban 1895. X. 1. óta még semminemű zavarra okul nem szolgált az, hogy a holtnak nyilvánított házastársa által a holttányilvánítás után 302 nap elteltével szült gyermekek a házasság jogi fennállásának folyományaként törvényeseknek tekintettek, mert ott, ahol a családi érdekek a megtámadásra okot adtak, a bíróságok a jogsegélyt megadták. Áll ez a tétel úgy a státus-kérdésekre, mint a vagyonjogi kérdésekre. 2 A Kúria döntésével szemben a kritikusok mindenesetre legalább annyival tartoztak volna, hogy a megjelölt szakcikkekben reá mutassanak